Robert Burns éjszakája és a haggis
Skócia egyik legfontosabb ünnepe a Burns-vacsora (Burns Supper) vagy Burns-éjszaka néven ismert esemény, amelyet nemzeti költőjük Robert Burns születésnapján, január 25-én tartanak. Robert Burns (Alloway, 1759. január 25. – Dumfries, 1796. július 21.) a romantika korszakának egyik legjelentősebb képviselője. A scots nyelven alkotó költők közül a legismertebb, habár sok munkája angolul is megjelent. Az ünnepi vacsora elmaradthatatlan kelléke a haggis, a belsőségekkel töltött skót hurka.
Robert Burns éjszakája
Az első Burns-éjszakát a költő halálának ötödik évfordulóján, 1801. július 21-én rendezték, a költő hajdani szülőházában Alloway-ben. A nádfedeles épületben napjainkban a bárd életét bemutató múzeum működik.
A költő tisztelői a következő évben már januárban, a születése napján, az első Burns Klubban gyűltek össze, felolvassák verseit. Mára a Burns-éjszaka Skócia kulturális örökségévé vált. A skót közösségek a vacsorákat szerte a világban megtartják, de hagyományosan csakis haggist esznek.
Burns szülőhelyén, Ayr külvárosában, Allowayben, illetve nyughelyén Dumfries városában egyedülálló fényjátékot tartanak. Hatalmas máglyákat gyújtanak és ezeket skót zenére körbetáncolják.
Mi az a haggis?
A haggis a skótok nemzeti étele. Egyfajlta „hurka”, aminek az alapja birkaszív, -tüdő és -máj, mindez hagymával, faggyúval, zabkásával, sóval és fűszerekkel elkeverve. A tölteléket hagyományosan az állat bendőjében főzik ki.
Nem véletlenül lett a haggis a vacsora főfogása. Burns Address to a Haggis (Beszéd egy haggishez) címmel írt verset a népi ételeről. Az ünnep hagyományosan a híres költemény felolvasásával indul, és ezt követően szegik meg a fűszeres finomságot.
A haggist burgonypürével, fehérrépával és whiskys szósszal tálalják. A whiskyt étvágygerjesztőként is iszogatják. Burns rajongott a whiskyért. Meg is írta, hogy „Szabadság és whisky együtt jár”, amikor 1786-ban a brit parlamentben szavazni készülek a whiskyre kivetetndő vám mértékéről. A skótok végül leszavazták az égetett szesz megadóztatását.
A haggis elfogyasztása után sört isznak.
Robert Burns: Falusi randevú című versét valamikor régen tévében hallottam először Dunai Tamás színművész előadásában. Már akkor megfogott és azóta is mindig örömmel olvasom Szabó Lőrinc kitűnő fordításában.
Robert Burns: Mary Morison
Ó Mary, tárd ki ablakod,
eljött a perc, a várva-várt!
Ki téged egyszer láthatott,
fösvény aranyra mit sem ád.
Vihar szelét, dühét, fagyát
kiállom én, akármi zord,
csak elnyerhetném őt magát,
a drága Mary Morisont.
Ragyoghatott a bálterem,
szökellhetett a tánc minap,
én rád gondoltam szüntelen,
el-eltűnődve, mint a vak.
Mert volt ott büszke, álmatag,
meg szép is, meg kell vallanom,
de egy leány se mint te vagy,
oly édes, Mary Morison.
Ó Mary, szánd meg hívedet,
halálba menne kedvedért,
egyetlen bűne, hogy szeret,
ne vesd meg őt e vétkeért.
A zaklatott kebel sebét
csitítsa gyengéd szánalom:
az nem lehet, hogy mint a jég,
a szíved, Mary Morison.
Ha a skót népviseletről beszélünk, akkor egyből mindenkinek a híres kilt, a férfiak által viselt skót szoknya ugrik be. Sőt az is eszünkbe jut, hogy alatta nem viselnek alsóneműt a férfiak.
