Robert Burns: Falusi randevú

Robert Burns: Falusi randevú című versét valamikor régen tévében hallottam először Dunai Tamás színművész előadásában. Már akkor megfogott és azóta is mindig örömmel olvasom Szabó Lőrinc kitűnő fordításában.

Robert Burns: Falusi randevú

Robert Burns (1759. január 25. – Dumfries, 1796. július 21.) skót költő, dalszerző. Skócia nemzeti költőjének tartják, a romantika korszakának egyik legjelentősebb képviselője.

Ő a scots nyelven alkotó költők közül a legismertebb, habár sok munkája angolul is megjelent. Skót kulturális ikonként ünnepelték a 19. és a 20. század folyamán Skóciában és a világon szétszóródott skót közösségekben egyaránt.

Halála után a liberalizmus és a szocializmus alapjait letevők számára is inspirációt jelentettek írásai.

A Falusi randevú című vers egy kedves, vicces szerelmes vers.

Robert Burns: Falusi randevú

Van itt valaki? Ki kopog? –
Én vagyok, mondta Findlay.
Takarodj, senki nem hivott! –
Ugyan már, mondta Findlay.
Lopni indultál? Mit csinálsz? –
Megsúgom, mondta Findlay.
Valami rosszban sántikálsz. –
Nem rossz az, mondta Findlay.
Ha most kinyílna ez a zár –
Csak nyílna, mondta Findlay.
Nem alhatnék el újra már. –
Nem bizony, mondta Findlay.
Ha benn volnál, szobámban, itt –
Bár volnék, mondta Findlay.
Itt rostokolnál hajnalig. –
Hát hogyne, mondta Findlay.
Ha itt maradsz ma éjszaka –
Maradok, mondta Findlay.
Vigyázz, hogy épen juss haza! –
Vigyázok, mondta Findlay.
S bármi essék is idebenn –
Hadd essék, mondta Findlay.
Mindhalálig titok legyen –
Titok lesz, mondta Findlay.

Nézd meg ezeket is!

You may also like...

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük