Robert Burns: Falusi randevú

Robert Burns: Falusi randevú című versét valamikor régen tévében hallottam először Dunai Tamás színművész előadásában. Már akkor megfogott és azóta is mindig örömmel olvasom Szabó Lőrinc kitűnő fordításában.

Robert Burns, „a skót Petőfi”

Robert Burns (1759. január 25. – Dumfries, 1796. július 21.) skót költő, dalszerző. Skócia nemzeti költőjének tartják, a romantika korszakának egyik legjelentősebb képviselője.

Ő a scots nyelven alkotó költők közül a legismertebb, habár sok munkája angolul is megjelent. Skót kulturális ikonként ünnepelték a 19. és a 20. század folyamán Skóciában és a világon szétszóródott skót közösségekben egyaránt.

Halála után a liberalizmus és a szocializmus alapjait letevők számára is inspirációt jelentettek írásai.

A Falusi randevú című vers egy kedves, vicces szerelmes vers.

Állítsd be a Google keresőjét, hogy a találatok között biztosan ott legyen a Virágot egy mosolyért!

❯

Robert Burns: Falusi randevú

Van itt valaki? Ki kopog? –

Én vagyok, mondta Findlay.

Takarodj, senki nem hivott! –

Ugyan már, mondta Findlay.

Költészet

Lopni indultál? Mit csinálsz? –

Megsúgom, mondta Findlay.

Valami rosszban sántikálsz. –

Nem rossz az, mondta Findlay.

Ha most kinyílna ez a zár –

Csak nyílna, mondta Findlay.

Nem alhatnék el újra már. –

Nem bizony, mondta Findlay.

Ha benn volnál, szobámban, itt –

Bár volnék, mondta Findlay.

Itt rostokolnál hajnalig. –

Hát hogyne, mondta Findlay.

Ha itt maradsz ma éjszaka –

Maradok, mondta Findlay.

Vigyázz, hogy épen juss haza! –

Vigyázok, mondta Findlay.

S bármi essék is idebenn –

Hadd essék, mondta Findlay.

Mindhalálig titok legyen –

Titok lesz, mondta Findlay.