Rangáné Lovas Ágnes: A legszebb anyunak

Rangáné Lovas Ágnes: A legszebb anyunak

Megszülettem, oákoltam, s karjaidba felvettél.
Ringattál, ha álmos voltam. Mindig velem nevettél.
Amikor a fogam kibújt,egész éjjel dajkáltál.
És amikor szurit kaptam, úgy emlékszem: sajnáltál.

Tanítottál enni, inni. Pelenkáztál, fürdettél.
A bömbölést abbahagytam, ha öledbe ültettél.
Befűzted a kiscipőmet, rendet raktál helyettem.
Lelkendezve megtapsoltál, ha a sóskát megettem.

Te írtál a Télapónak énhelyettem levelet.
Sok-sok „Miért?” kérdésemre nálad volt a felelet.
Növögettem, növögettem, és egyszercsak megnőttem!
Megtanultam szaladgálni: nincs akadály előttem!

Milyen kár, hogy apu téged oltár elé vezetett.
Mert különben egész biztos megkérném a kezedet!
Tessék,itt egy szép szál virág: úgy tudom, hogy szereted.
Köszönöm, hogy éppen neked lehetek a gyereked!