Márton-nap hagyományai, népszokásai
November 11-e Márton-nap a naptár szerint. Ez a nap a 40 napos karácsony előtt böjt utolsó ünnepnapja, és egyben a mezőgazdasági munkák év végi befejezése, és az újbor napja is. „Aki Szent Márton-napon libát nem eszik, egész éven át éhezik” -tartja a mondás. Így aztán hagyománnyá vált, országszerte libalakomákat rendeztek, hogy a következő évben ne kelljen szűkölködni. A hagyomáyok szerint Szent Mártonra is ilyenkor emlékezünk, de sok más népszokás néphit is kapcsolódik ehhez az őszi naphoz.
Az ünnep eredete
A vallási ünnep Szent Mártonhoz, a középkor egyik legnépszerűbb szentjéhez kötődik. Márton, a későbbi tours-i püspök a Római Birodalom területén, Savariában, a mai Szombathelyen született a Kr. u. 316-ban vagy 317-ben.
A jómódú, pogány katonatisztként szolgáló apja jutalomból Itáliában kapott birtokot, a család a még gyermek Mártonnal Itáliába költözött. Gyermekként Ticinumban (ma Pavia) nevelkedett. 12 évesen úgy döntött, szülei ellenzése ellenére felveszi a kereszténységet. 15 évesen apja akaratára belépett a hadseregbe, fiatal kora miatt 4 évig egy kiképző egységnél szolgált.
Fontos hittérítő munkátvégzett, a pogány falvak nagy részét megtérítette. Életét csodák és gyógyulások kísérték. A legenda szerint 18 éves volt, amikoregy hideg téli estén lováról leszállva kardjával félbevágta palástját és egyik felét odaadta egy didergő koldusnak. Majd útját folytatva később a másik felépt is elajándékozta egy szegény embernek. A hideg időben hosszú űtnak nézett elébe, de csodák csodáajáar a nap olyan eősen kezdettsütni, hogy a fagy felengedett. Azóta is Szent Márton nyaraként emlegetik, ha ezen a napon a hideg időjárást megtöri egy-egy napsugár.
Nem sokkal ezután otthagyta a sereget, és misszionáriusnak állt. Hivatását haláláig kitartóan gyakorolta. 397. november 8-án hunyt el. Három nap múlva, november 11-én Tours-ban eltemették. Sírja felett kápolnát emeletek.
Kultusza Magyarországon is virágzott, emlékét helynevek, oltárképek és tiszteletére szentelt templomok őrzik. Tiszteletére épült az első apátságunk, a Géza fejdelem által alapított Pannonhalmi Bencés Apátság és feltételezett születési helyén, Szombathelyen és számtalan más településen is emeltek egy templomot tiszteletére.
A „Szent Márton ludai” kifejezés onnan származik, hogy amikor 371-ben Márton Tours püspökévé választották, érte jövő küldöttek elől nagy alázatosságában a ludak óljába bújt, de a ludak elárulták gágogásukkal.
Egy másik változat szerint november 11. a római időkben a téli évnegyed kezdő napja volt. ilyenkor megkóstolták az új bortés nagy eszem-iszomot tartottak, hogy a következő évben is jó termés legyen mindenhol.
A rómaiak Aesculapiust, az orvosistent ünnepelték ilyenkor, a ludat öltek amely a hadisten, Mras szent madara volt. Ezért kaphatott helyet Mártos madara a kersztény naptárban is, ugyanakkor nem kellett eltérni a lúdlakomák római szokásától sem. A reformáció korában is folytatódott a hagyomány: a protestánsoke napon Luther Mártonra ürítették poharukat.
Márton-nap magyar hagyományai, népszokásai
Szent Márton napja jelentette a paraszti év végét, ilyenkor fejezték be az éves gazdasági munkákat, kezdetét vette a természet téli pihenő időszaka. A cselégek ilyenkor kapták meg az éves bérüket és ráadásként egy libát, mert a nyáron elszaporodott szárnyasokat meg kellett tizedelni.
Márton napjára megforrt az újbor. A bornak Szent Márton a bírája, ekkorra már ihatónak kell lennie.
Néhány magyar és szlovák vidéken a Márton napja előestélyén a kanász Márton vesszejével (nyírfavesszővel) járta sorra a házakat. Azt tartották, hogy ahány ágú a gazdának vagy gazdasszonynak átadott vessző, annyi állatszaporulat várható.
A kanász köszöntőt is mondott: „Adjon isten szerencsés jó estét! Megjött Szent Márton püspök szolgája. Adjon isten bort, búzát, békességet, lelkünknek üdvösséget.!” A kanász ezután mákos vagy túrós lepényt és pénzt kapott.
Munkatilalmak is kapcsolódtak ehhez a naphoz: Márton napon nem szabad mosni, tergetni, mert elpusztul a jószág. A liba húsából szokás volt küldeni a papnak is, mégpedig a hátső részéből, innen ered a „püspökfalat elnevezés” is.
Magyar hiedelem, hogy aki Márton éjszakáján álmodik, boldog lesz.Sőt, aki spicces lesz a bortól Márton napján, az a következő évebn megmeneküla gyomorfájástől és a fejfájástól.
Márton-napi időjóslás
A libalakomán elfogyasztott ludak csontjából időjárást jósoltak. Ha a csont fehér és hosszú, akkor havas lesz a tél, ha viszont barna, akkor rövid és sáros.
Az napi időjárásból is jósoltak: kemény tél várható, aha Márton fehér lovon jön, és enyhe, ha barna lovon.
Egy kalendárium szerint, ha Márton napján a lúd jégen jár, akkor karácsonykor vízben poroszkál. Néhányan abban hisznek, hogy a Márton-napi idő a következő március időjárását mutatja meg. Van olyan néphit is, mely szerint a Márton-napi eső nem jelent jót, mert utána rendszerint fagy, majd szárazság következik. A jeges eső viszont korai tavaszt jelent.
Márton-nap ünneplése Európában
A német nyelvterületeken – Hollandia egyes részein, Németországban és Ausztriában – fáklyás felvonulásokat szerveztek és Márton-tüzeket gyújtottak. A lampionos felvonulásak csak a 19. század elején vezették be, hogy a fény, mely a jó cselekedetet jelképezi, mindenkihez eljusson.
Manapság ebben elsősorban a gyerekek vesznek részt, sötétedéskor a maguk készítette lampionjaikkal járják az utcákat, és régi Márton-napi dalokat énekelnek.
belgium keleti részén, valamint Flandria nyugati tartományaiban november 11-én a gyerekek ajándékot kapnak Szent Mártontól, ahogy más kultúrákban a Mikulástól.
Máltán a gyerekek ilyenkor gyakran kapnak diót, mogyorót, narancsot és mandarint.
Portugáliában a családok és barátok gyűlnek iylenkor össze, sült gesztenyét esznek és bort isznak.
Lengyelországban, Poznan városában, felvonulással és ünnepséggel emlékeznek meg a szentről. Poznanban egyébként a fő utcais róla van elnevezve. Ilyenkor egy különleges vajas kiflit sütnek.
