Kun Magdolna: A régi ház
Kun Magdolna: A régi ház című verse az önfeledt gyermekkor emlékét hozza vissza. Szerencsések akiknek – velem együtt – ez megadatott, és ha szegénységben is, de boldogan nevelkedhettek. Számomra olyan ez vers, mintha testvérek vagy lealább barátnők lettünk volna az írónővel: „hisz boldogsággal telik meg szívünk és a lelkünk, mikor a csodás gyermekkoron újra elmerengünk.”
Kun Magdolna: A régi ház
Szegényen éltünk, de sosem hittük azt,
hogy az a boldog, aki nálunk sokkal gazdagabb,
mert miénk volt a rét, az erdő, kis patak,
a nyári szélben hajladozó búzaáradat.
S miénk volt a féktelen nagy gyermekszabadság,
mit sosem pótolt volna a kincs és gazdagság,
mert hiába a jómódúság, a sok-sok ékes kincs,
ha nincs olyan emlékünk, mi a múltból visszaint.
Minden olyan emlék, mi a múltból visszaint,
a legkönnyesebb napon is mosollyal kacsint,
hisz boldogsággal telik meg szívünk és a lelkünk,
mikor a csodás gyermekkoron újra elmerengünk.
További hasonló versek
Kun Magdolna: Volt egy ház az utcasarkon című versét ajánlom szeretettel a gyermekkori emlékekről.
Mindenkinek mást jelent az otthon és mindenki máshol érzi magát otthonosan. Viszont nagyon kevesen tudják olyan szépen megfogalmazni gondolataikat, érzéseiket, mint Wass Albert. Fogadd szeretettel Otthon az, ahova hazatérsz címmel aposztrofált gondolatait.
Kun Magdolna: Halk ima című versében a már eltávozott szüleiért mormol el egy imát, így hálálva meg a rengeteg szülői gondoskodást, szeretetet.
