Kormos István: Szeptember
Kormos István: Szeptember című versével búcsúztatom az első őszi hónapot, ami a hőmérsékleteket tekintve 2023-ban nyári hónapnak tűnt.
Kormos István: Szeptember
Gyászol három hangyaboly,
cincognak a tücskök,
kék ködnek nézik az eget,
zöld ködnek a füstöt.
Szaladnak a füvekhez,
elszáll a fű délre,
kukoricazászlón lobog
üszök feketéje.
Boglyaszállás felrepül,
a fák messze úsznak,
tücsökcirr ördögszekéren
panaszol az útnak.
Megadják mind magukat,
sárgöröngyre ülnek,
sírnak, rínak, s kis öklükkel
gyöngykönnyet törülnek.
További szeptemberi versek
Hát persze, hogy a legismertebbel kezdem.
Petőfi Sándor: Szeptember végén című versét sokan a magyar irodalom legszebb szerelmes versének tartják. A költő a feleségének, Szendrey Júliának írta a sorokat a koltói Teleky-kastélyban töltött nászútjukon. A verset a pályatársak is nagyra értékelték. A második szakasz kezdősora („Elhull a virág, eliramlik az élet…”) Kosztolányi Dezső szerint a legszebb magyar verssor.
Mai ajánlatom: idézetek a szeptemberről. Az ősz első hónapjáról olyan neves szerzők tollából hoztam verseket, gondolatokat, mint a Radnóti Miklós vagy Márai Sándor.
„Óvatosan szétnyitom ezt a szeptembert, s találok benne ökörnyálat, színházi bemutatókat, pletykát, sűrű, édes, mézízű napsütést, dáliákat, melyek, szikráznak és villognak rőt, vörös, zöld és sárga színekkel, mint a rakéták és forgó napok egy népünnepélyen, egy kevés bölcsességet, hogy mindennek valami értelme is van, csodálkozást, hogy miért volt hát az egész, ha ez a vége, csengő szőlőt, kristályszínű körtét, a délutánok nemes fénytörését, az erdő rozsdáját és a ködöt, mely este hat felé mindet befed. Mindez meglep és meghat, mint egy szeretetcsomag.” /Márai Sándor/
