Karol Wojtyła: Invokáció

Karol Wojtyła, a későbbi II. János Pál pápa még Krakkó érsekként írta a Húsvét vigíliája 1966 című versciklust. Ennek első darabját, az Invokáció címűt ajánlom ma olvasásra.

1920. május 18-án a lengyelországi Wadowice-ben született Karol Józef Wojtyła, a későbbi II. János Pál pápa, aki 1978-tól 2005-ös halálig volt a katolikus egyház feje. 1978. október 16-án választották pápává, október 22-én, a Szent Péter-bazilika előtti téren mutatta be székfoglaló szentmiséjét. Utódja, XVI. Benedek pápa 2011. május 1-jén boldoggá avatta, és ünnepét október 22. napjára jelölte ki. 2014. április 27-én Ferenc pápa szentté avatta. Ő a történelem eddigi legismertebb és legközkedveltebb pápája, ugyanakkor a legismertebb lengyel a világon.

Karol Wojtyła: Invokáció, vagyis kiáltás az emberhez, akiben testet ölt a tröténelem

Hozzád kiáltok, Ember, Téged kereslek – akiben
testet ölt az emberi történelem.
Hozzád megyek, és nem mondom: „jöjj”,
csak egyszerűen „légy”,

légy ott, ahol nem látták meg az emberben az Embert,
hogy lelke, szíve, vágya van és szenved és akarni tud,
ott, ahol elnémították az érzelmeit és égett a legszentebb szemérem –
légy te örök Szeizmográfja annak, aki láthatatlan, s mégis Létező.
Ember, akiben együtt van minden emberi mélység és emberi nagyság,
akinek bensejében nincs semmi teher és homály, csak szív.

Ember, akiben mindenki megleli a legtisztább szándékot
és saját tetteinek gyökerét: élet és halál gyújtópontját az emberi sorsban,

Hozzád – Ember –, Tehozzád érkezem a történelem sekély folyamán,
közel minden emberi szívhez, közel minden emberi gondolathoz
(a történelem – gondolatok szövevénye és szívbénulás).
Az egész történelemben keresem a Tetted,
kutatom mélységedet.