Kányádi Sándor: Nagyanyó-kenyér

Július 13-a Nagymamák napja. Igen, nekik is van külön napjuk, mert megérdemlik. Ugyan a májusi Anyák napján és a szeptemberi Nagyszülők napján is ünnepeljük őket, de köszöntésből sosem elég. Fogadd szeretettel Kányádi Sándor: Nagyanyó-kenyér című versét.

Kányádi Sándor: Nagyanyó-kenyér

Búzát vittem a malomba,
hej, de régen volt,
amikor még a Küküllőn
malom duruzsolt.
Megőröltem a búzámat,
lisztje, mint a hó,
Örült neki a ház népe,
kivált nagyanyó.
Sütött is az új búzából
olyan kenyeret,
illatára odagyűltek
mind a gyerekek.
Azóta is azt kívánom:
legyen a világ
olyan, mint a búza közt
a kék búzavirág.
Mindenkinek jusson bőven
illatos-fehér,
ropogósra sütött, foszlós
nagyanyó-kenyér!

További versek és elbeszélések Kányádi Sándortól

Kányádi Sándor: A mindennapi kenyér című elbeszélése egy kisfiú esetéről szól a kenyérrel, de mindannyiunk számára fontos üzenetet hordoz.

Kányádi Sándor (Nagygalambfalva, 1929. május 10. – Budapest, 2018. június 20.) a Nemzet Művésze címmel kitüntetett, Kossuth-díjas erdélyi magyar költő csodásan írt a természetről. Úgy szólt, ahogy csak az tud, aki valóban jó barátságban van a természettel. A Néma tulipán című szerzeményében arra ad magyarázatot, hogy a tavasz nagy kedvence, a tulipán miért pompázik szebbnél szebb színekben. Olvasd el Kányádi Sándor: Néma tulipán című elbeszélését.

Az ősz szépségéről több gondolatot is megosztottam már, most fogadd szeretettel Kányádi Sándor: Valami készül című versét!