Juhász Magda: Nyárutó

Juhász Magda: Nyárutó és Ady Endre: Párisban járt az ősz című versét ajánlom szeretettel.

Juhász Magda: Nyárutó

Nincs szebb, nincs szebb a nyárutónál,
mikor utolsót csillan még a fény,
mikor a falevelek az ágról
utolsó mosolyt küldenek felénk,
s az őszi lombhullásban még egyszer,
kezünk vágyódva összeér.
Nincs szebb, nincs szebb a nyárutónál,
nincs igazabb ragyogás, mint mikor
már minden menni készül, s amikor
nem vársz semmi jóra már, hirtelen
áttör a fény az őszi fákon, s hull
szívedre, nyári napsugár.

A nyárutó egy különleges időszak, amikor a természet lassan átlép az őszi árnyalatok világába, de még megőrzi a nyár melegét és könnyedségét. A levegőben érezhető a napfény lágysága, a reggelek már hűvösebbek, de délutánra a nap még átölel bennünket. A fák lombjai színesedni kezdenek, a zöld átadja helyét a sárgának, aranynak, és vörösnek, így készít a természet csendes visszavonulást elő.

A nyárutó olyan, mint egy pillanatnyi lélegzetvétel két évszak között: az elmúlt hónapok emlékei még elevenen élnek bennünk, de már várjuk az őszi hűvös szépséget. Ez az időszak egyszerre tele van nosztalgiával és várakozással, amikor még élvezhetjük a napfényt, de már érezzük az őszi szelek érintését is.

Érdemes elolvasni Ady Endre gyönyörű, Párizsban írt versét is.

Ady Endre: Párisban járt az ősz

Párisba tegnap beszökött az Ősz.
Szent Mihály útján suhant nesztelen
Kánikulában, halk lombok alatt
S találkozott velem.

Ballagtam éppen a Szajna felé
S égtek lelkemben kis rőzse-dalok.
Füstösek, furcsák, búsak, bíborak
Arról, hogy meghalok.

Elért az Ősz és sugott valamit,
Szent Mihály útja beleremegett,
Züm, züm: röpködtek végig az úton
Tréfás falevelek.

Egy perc: a Nyár meg sem hőkölt belé
S Párisból az Ősz kacagva szaladt.
Itt járt s hogy itt járt, én tudom csupán
Nyögő lombok alatt.