József Attila: Május
József Attila: Május című verse mellé hoztam még néhány májusi költeményt.
József Attila: Május
A rengő lomb virágban ég
és készül a gyümölcsre,
a nyilt uccára lép a nép,
hogy végzetét betöltse.
Iramlanak a bogarak,
friss jelszavak repülnek.
S az aranyba vont ég alatt,
– mert beköszönt az ünnep –
a szabadság sétára megy.
Hős népe ágat lenget,
s ő kézenfogva vezeti
szép gyermekét, a rendet!
Johann Wolfgang Goethe: Májusi dal
A nagy természet
Miként ragyog.
A nap mi fényt vet!
Mily illatok!
Föld, ág rakodtan
Szines virággal,
Minden bokorban
Ezer madárdal.
Ezer kiáltás
Visszhangra vár:
„Ó, föld, ó áldás,
Ó, napsugár!”
Dsida Jenő fordítása
Kányádi Sándor: Májusi mondóka
Kőről kőre bukfencezik a patak.
Ágról ágra röppennek a madarak.
Dombról dombra száll a szellő szaporán.
Nyáj kolompol a szelíd domb oldalán.
Benépesül, zeng, zsibong a nagy határ,
kapaélen táncot jár a napsugár.
Ég a munka.Mindenkinek dolga van.
Csak a juhász s a pacsirta furulyázgat gondtalan.
Victor Hugo: Hív a csupa virág május
Hív a csupa virág május a rétre, ketten
kószálni, hagyd, hogy a lelkedbe keveredjen
az erdő, a mező, az árny a fák alatt,
alvó folyó partján a holdfény-zuhatag,
a kis ösvény, amely a dűlőútba torkoll,
s a langy lég s a tavasz s a roppant horizont – oly
boldogan esd vele alázatos gyönyört,
csókolja az egek kék köntösét a föld.
Jöjj, és a csillagok szűzi szeme világa,
mely annyi fátyolon át tűz le a világra,
a jó illattal és zengéssel tele fa,
a mezőkön a dél meleg fuvallata,
az árny, a fény, a hab, növények zsenge zöldje,
a természet, amely sugárzik tündökölve,
tegye, hogy tárja ki díszét – iker virág –
a szépség arcodon, s a szívedben a vágy.
(Lator László fordítása)
