Ikebana, a japán virágrendezés művészete

Az ikebana készítés nem egyenlő az európai értelemben vett virágkötészettel. A japán virágrendezés a hétköznapi spiritualitás egyik bevett útja, amit a házi asszonyok is rendszeresen alkalmaznak. A meditatív cselekvés segít meglátni a világ egységét és megélni a természet és az ember szimbiózusát.

ikebana

Mi az ikebana?

Az ikebana a hagyományos japán virágrendezés művészete, szó szerinti jelentése ”életben tartott virágok” (japánul: 生花)Több mint a virágok egyszerű edénybe helyezése, sokkal inkább egy művészeti forma, amelyben a természet és az emberiség találkozására összpontosítanak.

Ikebanát már a 8. században is készítettek, díszesebb, kifinomultabb alakja a 14. század második felében fejlődött ki. Gyökereit a buddhizmusban kell keresni. A legenda szerint a viharok után a szerzetesek összeszedték a szél által letört ágakat és virágokat, és vízbe helyezték azokat, hogy továbbra is életben tartsák azokat. Innen már egyenes volt az út ahhoz, hogy a virágok az oltárok és szobrok díszítőelemei legyenek.

Az ikebana légiességével már ránézésre is megkülönböztethető az európai virágrendezéstől. A virágok nem a tömegükkel hatnak, hanem inkább az üres terekkel játszanak. Erőssége abban van, visszafogott színekkel és kevés anyaggal mutatja be természet és az ember összhangját. A természet teljességét fejezi ki avval, hogy szimmetria helyett inkább a kiegyensúlyozott aszimmetriát alkalmazza. A teljesen kinyílt virág nem jellemző a kompozíciókban. Főleg bimbót, rügyező, vagy száraz ágat, száraz levelet alkalmaznak, amelyek az élet változását, és a mulandóságot jelképezik.

Az ikebanának három stílusa ismeretes. Az ősi stílus a rikka, melyet a buddhista szerzetesek alkalmaztak. A nageire már egy modernebb változata a virágrendezésnek. A legkésőbbi változat a szeika, mely két előbbi stílus egyfajta egyesítése. A szeikában már európai virágok is előbukkannak. 

Régen, a fiatal japán lányok nevelésének elengedhetetlen része volt az ikebana művészetének elsajátítása.

Több híres ikebana iskola létezik, melyek közül a legnevesebbek az Ikenobo, Sogetsu és Ohara iskolák.

Az ikebana alapelvei, készítése

 Az ikebana kompozíciók megalkotásához különböző eszközöket használnak, mint például növény vágó olló, változó színű, alakú és mélységű tálkák, kenzan nevű fémkefe (kenzántű).  

Az ikebana kompozíció alapelvei

  • kövessük a „természet rendjét”,
  • a természetben burjánzó növényekkel fejezzük ki a természet hatásait
    • földhatás (alsó ágaknál, kúszóleveleknél),
    • légkörhatás (magasabb ágakon),
    • éghatás (csúcsokon: felfelé törekvő akarat),
  • a kiválasztott növény formája, színe legyen a váza kiválasztásának alapja,
  • a kompozíció középpontja legyen láthatatlan,
  • arány és egyensúly megtartása,
  • a három főág alkotta tér szerepe elsődleges, az élő természetet kell megmutatni (el kell távolítanunk a növényről minden felesleges, halott vagy elhervadt részt).
Köszönöm a megosztást!
  •  
  •  
  • 2
  •  
  •  
  •  
  • 2
  •  

Nézd meg ezeket is!

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük