H. Gábor Erzsébet: Újévi fogadalom

Az új év kezdete, a január a fogadalmak ideje. Az emberek többségénél a fogadalom igen rövid életű. Nem csoda, hisz a fogadalmak többsége lemondással, valami jó megvonásával jár. A megszokott jót pedig nem egyszerű elutasítani. Könnyen jön egy csábítás, ami a felülragyogja a kitűzött célt, és már is elnapolják a kezdést. H. Gábor Erzsébet: Újévi fogadalom című verse is pont erről szól.

H. Gábor Erzsébet: Újévi fogadalom

Szilveszterkor megfogadtam,
Újévtől már jó leszek,
káposztás és mákos tésztát,
soha többé nem eszek.
Azt, mi zsíros, és mi hizlal,
a páromnak meghagyom,
unom már, hogy minden évben
pocsékabb az alakom.
Derekamat körbefonja
négy kilónyi hájtömeg –
hogy hódítom ezzel meg a
párductestű férjemet?
Ha majd jön a disznóvágás,
inkább messze elmegyek,
s nyikorgó kis biciklimen
kerekezve éhezek.
Reggel, délben, s este is, az
evés helyett tornázom,
s ünnep lesz majd, hogyha régi
ruháimat próbálom.
Egy baj van csak, hogy a férjem,
meglepett egy kuktával,
mert, a csülök pont belefér –
„megesszük majd buktával!”
Ezt mondta a kedves, mikor
ajándékát átadta –
nem hagyta, hogy szóhoz jussak,
már a csülköt áztatta.
Gondolkoztam mi legyen most;
fogadalmam megszegem,
vagy a létem továbbra is
zöldségeken tengetem?
S megfogtam a rezgő csülköt,
semmivel sem törődve –
nem kezdem a fogyókúrát
idén el, csak jövőre!