Szép Ernő: A Lánchíd és az alagút

1840. július 28-án verték le az első cölöpöt a Budapest első, ikonikus és legendás hídjának, a Széchenyi Lánchídnak megépítéséhez. Erre emlékezve Szép Ernő: A Lánchíd és az alagút című versét hoztam.

Szép Ernő: A Lánchíd és az alagút

Indiszkrét nem leszek talán,
Midőn elmondom most önöknek,
Hogy a Lánchid s az alagut
Valamikor viszonyt kötöttek.
Hogy kezdődött, mindenki tudja:
Egyszer egy nagy eső esett,
S a Lánchidat az alagutba
Betolták jótékony kezek.
A Lánchid, Lánchid,
A Lánchidról szól ez az ének,
A Lánchid, a Lánchid,
A Lánchid olyan, mint az élet.

Azóta forrón szereti
A jó Lánchid az alagutat,
A csókos pesti éjszakán
Mindig egymás mellett aludtak.
Az alagut sötét szemébe
Régóta bolondul a hid
S a viszony megviselte végre
A Lánchid összes láncait.
A Lánchid, a Lánchid,
A Lánchidról szól ez az ének,
A Lánchid, a Lánchid,
A Lánchid olyan, mint az élet.

Hej, reszket minden tagja már,
Szegény Lánchid már hatvan éves…
Szidja az omnibuszkocsis,
Hogy átdöcögni rajt veszélyes.
Hogy talpra álljon egyszer ujra,
A Lánchidat kezelni kell,
Két évig eltart ez a kura –
Oh alagut, mondd, hű leszel?
A Lánchid, a Lánchid,
A Lánchidról szól ez az ének,
A Lánchid, a Lánchid,
A Lánchid olyan, mint az élet.

E megható pesti regény
Utolsó fejezethez ér el,
A rossz asszony, az alagut
Kikezd egy fiatal legénnyel…
S most válik bussá ez a vig dal,
Az öreg Lánchid elaludt –
S az izmos eskütéri hiddal
Megcsalja majd az alagut.
A Lánchid, a Lánchid,
A Lánchidról szól ez az ének,
A Lánchid, a Lánchid,
A Lánchid olyan, mint az élet.