Fábián Szabó Ilona: A tavasz üzenete

Fábián Szabó Ilona: A tavasz üzenete

Ha láthatnátok, amit én látok,
kopár ágakon – rügyezni, nyílni a virágot.
Ha érezhetnétek, amit én érzek,
hideg szellőben is érezni – a tavasz közeleg.
Ha hallhatnátok, amit hallok én,
jön a tavasz – hallgasd a madarak énekét!
Azt dalolják nyitnikék, nyitnikék.

Ha azt látnám, amit Ti láttok,
kinézve ablakon – kopár, meztelen faágakat,
borús fellegeket, szomorú arcokat.
Nem látnék át valóságon. Látnék nyíló virágot?
Ha azt érezném, amit érez más,
a zord hideget. Hallanám a tavaszi vallomást?
Kicsit kések én – de jövök már!

Borús most az ég – felette süt a nap,
kopár a táj, tavasz hírnöke, rügyeket bontogat.
Még a hideg borzongat – s fázom,
képzeletben, meztelen ágakon, virágokat látok.
Nem kopár tájat – zöld falombokat,
s hallom a köztük ugrándozó – vidám rigókat.
Én hallom, s érzem, üzen a tavasz!