Erőss Alfréd: Hóvirág

Erőss Alfréd: Hóvirág

Mint valami áttetsző titok
ugy törte át a lágy szelid havat az első
hóvirág.
– Tovább már nem tudok a tavaszra várni:
történjék akármi,
de én kinyitok!

És kinyitott remegve,
Volt ereje, kedve, –
hiába rázta, cibálta a szél,
hiába ütött:
hiába ülte meg a szürke színű köd
és a fagy hiába permetezte.
Csak nőtt tovább, csak nőtt tovább
a Hófehérke teste.