Bartos Erika: Apához

Apák napjára fogadd szeretettel Bartos Erika: Apához című kedves kis versét. Magyarországon még nincs igazán hagyománya az Apák napja ünneplésének. Épp itt az ideje, hogy tegyünk ellene, hisz az édesapák, nagypapák épp úgy megérdemlik az egy napos kitüntetett figyelmet, mint az édesanyák. Ünnepeljük hát az édesapákat, a nagyapákat és a többi férfi felmenőnket!

Bartos Erika: Apához

Mikor leszek én is felnőtt?
Mondd el nekem, Apa!
Nem vagyok még iskolás,
de nem is vagyok baba!

Mondd el nekem, milyen érzés
Apukának lenni?
Szeretsz-e mondd korán reggel
dolgozóba menni?

Jó érzés-e hazaérni,
megölelni engem?
Látod-e, hogy egész kicsit
ma is nagyobb lettem?

Jó érzés-e betakarni,
puszit adni este?
Maradj itt az ágyam mellett,
kérlek, ne menj messze!

Rajzoltam egy képet neked,
Te vagy rajta, nézd meg!
Én vagyok a kisgyerek és
kézen foglak Téged!

Örülsz neki? Vigyázol rá?
Mi vagyunk a képen!
Én vagyok az apukámmal,
ketten, kéz a kézben!

Móra Ferenc: Este

Este van, este van,
édesapa fáradt –
aranyhajú lányom,
te bonts nekem ágyat.

Szelíden te simítsd
puhára a vánkost,
ágyam szélire is,
te ülj ide mármost.

Homlokomon a bú
nagyon elborongott,
kicsi száddal róla
leheld el a gondot.

Virágfejecskédet
hajtsd szívem fölébe,
nevess éjszakára
csillagot beléje.

Mesélj is majd egyet
szegény apukádnak,
úgy mintha mesélnél
a hajasbabának:

„Volt egy szegény ember
nagy Meseországban,
nem volt mása csak egy
aranyhajú lánya…”