Babits Mihály: Jónás imája
Babits Mihály: Jónás imája című versét ajánlom szeretettel.
Babits Mihály: Jónás imája
Hozzám már hűtlen lettek a szavak,
vagy én lettem mint túláradt patak
oly tétova céltalan parttalan
s úgy hordom régi sok hiú szavam
mint tévelygő ár az elszakadt
sövényt jelzőkarókat gátakat.
Óh bár adna a Gazda patakom
sodrának medret, biztos útakon
vinni tenger felé, bár verseim
csücskére Tőle volna szabva rím
előre kész, s mely itt áll polcomon,
szent bibliája volna verstanom,
hogy ki mint Jónás, rest szolgája, hajdan
bujkálva, később mint Jónás a halban
leszálltam a kínoknak eleven
süket és forró sötétjébe, nem
három napra, de három hóra, három
évre vagy évszázadra, megtaláljam,
mielőtt egy még vakabb és örök
Cethal szájában végképp eltünök,
a régi hangot s szavaim hibátlan
hadsorba állván, mint Ő sugja, bátran
szólhassak s mint rossz gégémből telik
és ne fáradjak bele estelig
vagy míg az égi és ninivei hatalmak
engedik hogy beszéljek s meg ne haljak.
További versek Babits Mihálytól
Mindenik embernek a lelkében dal van, és a saját lelkét hallja minden dalban… Ugye neked ismerősek Babits Mihály sorai és tudod a folytatását is? A Vihar című művet – melyből az ismert idézet származik – 1928-ban született írta Babits, de az üzenete örök érvényű. Most Bródy János zenéjével a Dunakeszi Bárdos Lajos Általános Iskola kórusának előadásában is meghallgathatod.
Babits Mihály: Dal az esztergomi bazilikáról című versét ajánlom figyelmedbe. A verset a Szent király városa című költeménnyel együtt az esztergomi nyaralójában írta. Az épület ma a Babits Mihály Múzeumnak ad helyet.
