Latinovits Zoltán szerelmes levele Ruttkai Évának
A Házasság hete zárásaként egy igazi különlegességet hoztam. Latinovits Zoltán és Ruttkai Éva 16 évig tartó legendás szerelme televolt érzelmi viharokkal. A két színművész iszonyatos mélységeket és magasságokat is megélt, de mindig ezer fokon égtek. Számos gyönyörű szerelmes levelet írtak egymásnak. Legismertebb az, amit Latinovits Zoltán egy évvel a halála előtt írt Ruttkai Évának. Ebből hoztam most egy idézetet.
Latinovits Zoltán szerelmes levele Ruttkai Évának
A Házasság hetében mi mást hozhatnék, mint egy szerelmes levelet. A levelet a színész király 1975-ben írta, amikor Ruttkai Éva Amerikába utazott. Aztán 1976. június 4-én Balatonszemesen jött az a fránya vonat, ami a színészóriás halálát okozta. Máig nem tisztázott, hogy baleset történt, vagy öngyilkos volt.
A szerelmes levél Nyáry Krisztián Írjál és szeressél című kötetében jelent meg, mely összesen 125 szerelmes levelet és azok történetét tartalmazza.
Latinovits Zoltán szerelmes levele Ruttkai Évának – részlet
„Meleget kell egymásra fújnunk. Szeretetkötelekkel kell összekötnünk magunkat. Hideg a világ. Kihunynak a tüzek. Kell a tűz. Kell a fény. Kellünk egymáshoz. Hajtson egymáshoz a vihar. Kergessen egymáshoz a csend. Ne engedjük kihűlni magunk. Mert egyedül, mert egyedül olyan iszonyatos. Olyan nehéz. Ha nem buggyan fel úgy, mint régen a vágy, élesztgessük. Nem lehet másolni a voltot, mert már mások vagyunk.
Tizenöt év. Most vetkőztük le másodszor a bőrünk. Levedlettük régi magunk kétszer. Most jó hét év következik. Ha akarjuk. Ha csináljuk.
Naponta húzom fel a múlt kútjából az emlékvödröket. Vödörnyi szépet, csigát, kacskaringót, kéket, sárgát, hajnalt, alkonyt, a régi szelet és a régi színeket. A régi szívein.
Régi szíveinket lemeszelték a kápolna falán. De belerajzolva, téglába vésve most már ott marad, tizenöt év dobogó szíve.”