Csiha Kálmán: Nagypéntek

A keresztény liturgiában a húsvét előtti pénteket nagypénteknek hívjuk. A hívek ekkor emlékeznek meg Jézus Krisztus kínszenvedéséről, kereszthaláláról és temetéséről. Fogadd szeretettel Csiha Kálmán: Nagypéntek című versét.

A zsidó hagyományokban a Niszán hónapnak a középső időszaka, a pészah, azaz a zsidó húsvét. Mivel ez egyszerre az Egyiptomból történő megmenekülés, a tavasz és a kovásztalan kenyér, azaz a pászka ünnepe is, sokan zarándékoltak Jeruzsálembe. Jézus is ezért ment oda virágvasárnap az Aranykapun keresztül. Innen kezdődtek a nagy hét jól ismert eseményei.

Csiha Kálmán: Nagypéntek

Szívem fájó és néma volt,
Mint súlyos gránit sziklabolt,
Feküdtek benne mind a holtak;
Reményeim és vágyaim,
Kigúnyolt élet-álmaim,
S szeretteim, kik egykor voltak.

Úgy tudtam, akkor: nincs remény,
S csak vittem némán egyre én
Halottaim e sziklaboltban
Azt hittem, minden elveszett,
Nem nyújtott senki sem kezet,
Árva, koldus és néma voltam.

De akkor jött: Ő; Szent Király
S nagypéntek véres lánginál
Királyból lett koldus-szegény.
Vért izzadott, hogy én ne féljek,
Elhagyatott, hogy én reméljek,
S kereszten halt, hogy éljek én.

Kihűlt testét a néma csendben
A keresztfáról már levettem.
Mint József tette egykoron.
Érintetlen, hűs szikla boltom
És makulátlan tiszta gyolcsom
Ó, nincsen nékem, jól tudom.

De áldok minden mély sebet,
S testét, a megtört, véreset
Magamba zártam mélyen el.
S azóta én Övé vagyok,
Szívemben hét seb ég, ragyog
S felettem húsvét énekel!