Honnan származik a szívalak, mint szimbólum?

Az egyik legismertebb és a mindennapi életünkben legtöbbet használt szimbólum a szívalak. Természtesnek vesszük és meg sem fordul a fejünkben, hogy vajon miért épp a szívet tartját az érzelem középpontjának és miért pont ilyen formában jelenítjük meg. Valentin-naphoz közeledve most ezekre a kérdésekre kerestem a választ és sok érdekességet elárulok a szívformáról és a szívszimbólumról.

Miért a szív az érzelem középpontja?

A szív már az ókorban is az érzelmekhez, a szeretethez, szerelemhez kapcsolódó jelkép volt. Hitték, hogy az agy a racionális gondolkodást irányítja, a szív pedig az érzelmeket befolyásolja. Napjainkban is azt mondjuk, „hallgatunk a szívünkre”, amikor hagyjuk, hogy inkább az érzelmeink befolyásolják cselekedetünket az észérvek helyett. Ugyanígy valljuk, hogy a szerelem „szívből jön”. A később kialalult, mai is használt stilizált ábrázolási formája, a szívalak világszerte közismert jele a szerelemnek.

Már az ókori filozófus is a szívet tekintették a gondolatok és az érzelmek központjának. Az egyik első, leghíresebb leírást erről Arisztotelésztől (ie. 384-322) származik. Az ókori egyiptomiak hite szerint az ember halála után a Holtak Termébe jut, ahol Anubisz, az alvilág sakálfejű istene megméri a szívet. A mérleg egyik serpenyőjébe az elhunyt szívét teszik, a másikban Maat istennőnek, a bírák védnökének tolla van. Ha a szív nehezebb, mint a toll, bűnök laknak benne. A jelenetet gyakran ábrázolták is. A szív isteni, spirituális mivoltára a Biblia Ószövetségi írásaiban is találunk utalásokat.

A középkorban újra előtérbe került a szív, mint az érzelmek irányítója és ekkor alakult ki a szívalak.

Miért ilyen a szívalak?

Az időszámításuk előtti hetedik századból maradt ránk egy olyan ezüst pénzérme, amelyen először lelhető fel a szívalak. Kialakulására több elmélet is létezik, de bizonyítani ezidáig egyiket sem sikerült. Az biztos, hogy a stilizált szívalak nem hasonlít az emberi szívhez, elképzelhető, hogy a szarvasmarha szíve szolgált mintaként.

Van olyan elképzelés, hogy a szívalak a női testből alakult ki. Van, aki a széthúzott szeméremajkat, van, aki a melleket, és van, aki a női feneket látja benne.

Más vélekedés szerint a szívalak egy ma már kihalt növény magjából származik. A sylphium nevű növényt fogamzásgátlóként is alkalmazták, így kapcsolódhatott közvetve a szívalakhoz a szerelem és a szenvedély.

A szívalak a 15.-ik században terjedt el széles körben mai értelmű jelképként. A 14. század előtt is ismert volt az alakzat, azonban ekkor még bokrok, fák ábrázolására használták. Fügefa, majd pedig a borostyán és a tavirózsa leveleit jelentette.

A 15. századtól már szinte mindennapossá vált a szívalakzat használata, ekkor már kártyalapokra is felkerült. A szívszimbólumot a 19. századtól használják Valentin-napi kártyákon és cukorkás dobozokon mint a romantikus szerelem jelképét.

A szívet jellemzően vörösre festjük: a legtöbb kultúrában a vörös a vér és a szenvedély, a nagy, felkavaró érzelmek színe.