Túrmezei Erzsébet: Fületlen bögre

Túrmezei Erzsébet: Fületlen bögre című verse különösen alkalmas arra, hogy kicsit átgondoljuk a másikhoz való viszonyunkat, kapcsolatunkat. Arra sarkallhat, hogy elgondolkodjunk egy kicsit azon, vajon minden ismerősünket jó helyre raktunk-e a polcra. Ideje átgondolni és ha kell megváltoztatni kapcsolatainkat, gondolkodásmódunkat, hisz senki sem hibátlan és tévedhetetlen. Lehet hogy másnál mi is „fületlen bögrék” vagyunk. De ha nem a negatívumra a koncentrálunk, a „fületlen bögrét” lehet úgy fordítani, hogy csak a szebbik oldalát lássuk.

Túrmezei Erzsébet: Fületlen bögre

Ma este elmosogattam éppen nyolcra.
Rakosgattam a bögréket fel a polcra.
Kettő van fületlen, de elölről szépek,
Egészen olyanok, mint a többi épek.
Csak a fületlen részt hátulra kell tenni,
S nem kell azt a hibát úgy szemügyre venni.
Most eszembe jutott sok felebarátom,
Hogyha képletesen fületlennek látom,
Úgy teszem-e őket életem polcára,
hogy ne lássunk mindig arra a hibára?
Hanem csak a szépre, hanem csak a jóra,
Mert (csak ha így térek egyszer nyugovóra)
Akkor tesz el az igazságos Isten
– Ahogy a bögréket rakosgattam itt lenn –
A mennyei polcra nagy irgalmú szemmel
Hátrafelé az én letörött fülemmel.

Nagyon jól egybevágnak ezzekkel a gondolotokkal Müller Péter szavai is. Müller Péter valahogy mindig ráérez a lényegre. Egy egész könyvet írt a szeretetről. Minden sora megszívlelendő és követendő bölcsességet tartalmaz. Most egy olyan idézetet hoztam, amiben azt mondja, az embereket a hülyeségükkel együtt kell szeretni és el is árulja, hogyan. Nekem tetszik az ötlet, el is kezdem gyakorolni, mert egyetértek az alapgondolattal, hogy az embereket a hülyeségükkel együtt kell szeretni.

Müller Péter: Az embereket a hülyeségükkel együtt kell szeretni