Sándor, József, Benedek és a zsákban hozott meleg legendája
Sándor, József, Benedek zsákban hoznak meleget. Ugye ismerős a népi megfigyelésen alapuló mondóka? Talán az sem véletlen, hogy Benedek napján van a tavasz kezdete, a tavaszi napéj egyenlőség napja. De nézzük, hogy hozza el a meleget a zsákjában a három cimbora és milyen népszokások, babonák fűződnek a március 18 és 21 közötti Sándor, József és Benedek napokhoz.
Sándor József Benedek legendája
“A hosszú tél után Szent Péter egy zsákba kötve elküldette Sándorral a meleget a földre. Sándor ment, mendegélt, de nagyon elfáradt a meleg súlya alatt.
Hiába törölgette a homlokát, lazította a ruháját, szomjas és fáradt maradt. Amint körülnézett, meglátott a Tejút mellett egy kocsmát. Hogy megpihenjen, ott lerakodott és iddogálni kezdett. Közben pillája elnehezülvén- ottfeledkezett.
Szent Péter már megsokallta a földi embereknek a meleg utáni könyörgését, és Sándor után elküldte Jóskát, hogy keresse meg. Kereste, kereste, végre megtalálta az ivóban. A bor mellett azonban ő is elfeledkezett, hogy miért küldték.
– Eriggy fiam, Benedek, aztán nézz utána, hol kujtorog a két lator! – indította útba a harmadikat is az öreg Péter. De biz, Benedek is úgy járt, mint a másik kettő, mert a Tejút melletti kocsmában igen jó bort mértek.
Szent Péter csak várta, leste, mikor ér a földre a meleg. Lenézett az égből , de a jámbor vándorokat sehol sem látta. Nagyon megharagudott, és Mátyást küldte a földre, de most már korbácsot is nyomott a kezébe. Mátyás hamarosan rájuk akadt a kocsmában, mert már nagyon jókedvük volt, dalolásuk messzire elhallatszott. Bement hozzájuk.
Amikor a három víg koma meglátta Mátyást ostorral a kezében, gyorsan szedték a sátorfájukat, és siettek a földre a zsák meleggel. Hirtelen nagy meleg lett, minden jég megolvadt.”
Forrás: Netfolk – Tánczos Erzsébet írása
Sándor, József, Benedek napi népszokások és babonák
A népi tapasztalat szerint Sándor, József és Benedek zsákban hozzák a meleget. Így, ha ezeken a napokon süt a nap, akkor hosszú és meleg nyár várható. Ha viszont borongós, akkor sok esőre lehet számítani.
Guzsalyütő Gertrúd napja – március 17
A három cimbora zsákjában hozott meleg és tavasz beköszöntének ígéretére már március 17-én megkezdődött. Guzsalyütő Gertrúd napján az asszonyok befejezték a fonást, a szövést, és hozzáláttak a kinti munkához.
Sándor napja – március 18
Március 18-át tartották legalkalmasabbnak a fehérbab vetésére, Bukovinában ez a nap a zab és az árpa vetési ideje volt. A Dél-Alföldön sokfelé Sándor napján hajtották ki először a nyájat a juhászok. Úgy tartották, ha ezen a napon szép az idő, jó termés várható. Máshol az a mondás járja, hogy ha ezen a napon dörög az ég, akkor száraz lesz a nyár. Vigyázni kell a kezdődő böjti szelekkel is, mert megbolygatják a háztetőket.
József napja – március 19
Sok helyen József napján hajtották ki a jószágot először a legelőre, de véglegesen majd csak György napon. A hagyomány szerint a madarak ezen a napon szólalnak meg először, mert „Szent József kiosztotta nekik a sípot”.
A méhészek ezen a napon engedte ki először a méheket a következő szavak kíséretében: „Atya, Fiú, Szentlélek Isten nevében induljatok, rakodjatok, minden mézet behordjatok.” A néphit szerint, ha a méhek sűrűn kitelepedtek a kas vagy a kaptár szájára, akkor termékeny méztermés volt várható.
Szintén József napon várták a visszatérő gólyákat. Ha piszkos volt a tolluk, abból bő termésre következtettek, a tiszta toll szűk esztendőt jövendölt. Ekkor érkeznek vissza a fecskék is.
Alföldiek hite szerint, ha szivárvány jelenik meg József-napon az égen, a széles sárga sáv jó búzatermést, a széles piros jó bortermést ígér.
A József nap időjárásából a következő negyven nap időjárására is következtettek.
Észak-Magyarországon a József-napi rossz idő sok halottat jövendöl. Szeged környékén úgy tartották, ha József napján megdördül az ég, Péter-Pálkor jég veri el a határt, viszont jó bortermés várható.
Benedek napja – március 21
Benedek napja egyben a napéjegyenlőség ideje is. Régen ezen a napon zsírt és fokhagymát szenteltek, amelynek gyógyítőerőt tulajdonítottak. A disznózsír tüdőbajra való, a szentelt fokhagyma főzetével pedig a tifuszos betegeket kenegették.
Úgy tartották, hogy az ezen a napon elduggatott fokhagyma elűzi a gonoszt. Ezzel kenték meg a gyermekágyas asszonyt, kereszteletlen csecsemőt, hogy ne fogja a rontás.
