Romhányi József gyermekversek

A Romhányi József gyermekversek megunhatatlanok. A játékos állatversei mellett számos rajzfilm szövegének szerzőjeként is ismerhetjük. Nevéhez fűződik például A Mézga család, a Kérem a következőt! (Dr. Bubó, 1973–1974), a Mekk mester, valamint a Flintstone család – magyarul: Frédi és Béni, avagy a két kőkorszaki szaki epizódjainak bravúros szövege. Ez utóbbinak köszönheti „Romhányi, a rímhányó” nevet.

Romhányi József gyermekversek

Új struccpolitika

Egy strucc úgy vélte, hogy különb társainál,
Eltökélte tehát, hogy karriert csinál.
Hogy ezt gyorsan vigye véghez,
Úgy döntött, hogy ellenzék lesz,
És mint egyszemélyes tábor
Elszakad a gyáva struccpolitikától.
Szembe is fordult a többivel dohogva,
És onnét fúrta be fejét a homokba.

Kukac-sors

Megtudhatod most, ha e tárgykörben kutatsz,
mért él a föld alatt a rút esőkukac.
Rágodott rég egy kérdésen a földigiliszta:
Mért utálja őt az ember, hiszen olyan tiszta?
Nem volt képes felelni rá a sok oktalan állat
hogy terem az emberszívben undor és utálat.
Végül megsúgta egy csendes esti órán
a svábbogár, azaz német ajku csótány:
– Hör mal zu! Én tudok esztet! Nekem van a lakás
srévizavi a ház mellett, bei dem szemétrakás.
Én látok, ha spacirozni pemászok a házba:
tetejüktől talpukjáig fel vannak ruházva.
Hogyha téged nézlek, so én magamnak is
restellem.
Nem szégyellsz te magad, du Schwein,
igy anyatojt meztelen?!
Nix toll, nix szőr, csupasz potroh mutogatja!
Muszaj neked strimfli húzni, egy ink meg
egy katya!
– Ingem, gatyám sohasem lesz, én ezt
meg nem érem!
– Szólt a kukac és föld alá vitte a szemérem.

Egy boldogtalan sünnek panaszai a halovány holdnál

– Sanyarú sors, te szabtad rám gúnyámat,
céltábláját az emberek gúnyának.
Engem senki sem cirogat, becézget,
mert a bőröm egy kicsikét recézett.
Hogy irigylem a nercet, a hódokat!
Nekik kijár elismerés, hódolat.
Hányszor kértem a bennfentes rókától,
legyen az én ügyemben prókátor.
Könyörögtem: Szólj a szűcsnek bátyuska,
protezsálj be prémesállat státusba,
vegyen be legalábbis bélésnek.
De hiába! Nem enged e kérésnek.
Értékemért agyon sose csapnának,
nem kellek én se muffnak, se sapkának…
Igy kesergett sündörögve, bujkálva,
mig egy fakir nem került az útjába.
Az felkapta, gyönyörködve vizsgálta:
– Jössz a szögeságyamba, te kispárna!