Reménytadó idézetek a koronavírus idejére
Reménytadó idézetek a koronavírus idejére is jól jönnek. Elhoztam a kedvenceimet. Az, hogy némi közük van a virágokhoz is, egyáltalán nem a véletlen műve.
Reménytadó idézetek a koronavírus idejére
Kezdem a kedvencemmel. Rövid, tömör, de azt hiszem ebben minden benne van, amit kívánhatok. Fogadd szeretettel!
Legyen előttetek mindig az Út!
Fújjon mindig a hátatok mögül a szél!
Melegen süsse arcotokat a nap!
Az eső puhán essen földjeitekre!
S míg újra találkozunk hordozzon tenyerén az Isten.
A következő sorok az egyik kedvenc könyvemből Antoine De Saint-Exupéry A kis herceg könyvéből származnak. Nem a legismertebb mondatok, hanem a könyv utolsó szavai. Ezek számomra azt sugallják, hogy mindig a mi gondolatainktól függ a végkifejlet. Csak is tőlünk függ, hogy pesszimistán vagy épp pozitívan látjuk-e a helyzetet és a gondolatnak teremtő ereje van.
„Nézzetek föl az égre. És tegyétek föl a kérdést: megette vagy nem ette meg a virágot a bárány? S aszerint, igen vagy nem, meglátjátok, egyszerre megváltozik minden…
És soha, egyetlen felnőtt sem fogja megérteni, hogy ez milyen rettentően fontos!”
Goethe szavai pedig azt üzenik, hogy fordítsunk több időt szeretteinkre, vigyázzunk egymásra. Vigyázzunk, amíg lehet!
Kicsit több békesség, jóság, szelídség,
Kevesebb viszály, irigység,
Kicsit több igazság úton-útfélen,
Kicsit több segítség bajban-veszélyben,
Kicsit több „mi” és kevesebb „én”,
Kicsit több erő, remény,
És sokkal több virág az élet útjára –
Mert a sírokon már hiába.
