Popper Péter idézetek párkapcsolat, szerelem témában
Popper Péter (1933-2010) pszichológusként, klinikai gyermek-szakpszichológusként előadásaival, tanácsaival sokat segített az embereknek a mindennapok lelki gondjainak megoldásában. Pár szóval is rá tudott világítani a lényegre, könnyebbé téve evvel a gyermelnevelést vagy akár a párkapcsolati konfliktusok megoldását. Olyan Popper Péter idézetek közül válogattam, amelyek párkapcsolat, szerelem, szeretet témában késztetnek gondolkodásra, kapcsolataink átértékelésére.
![kerékpározó szerelmespár](https://viragotegymosolyert.hu/wp-content/uploads/2022/09/kerekpar-600x400.jpg)
Popper Péter idézetek párkapcsolat, szerelem témában
Még el kell mondanom egy szomorú hírt. Az “Igazi” nem létezik. Nincsen. Sehol nem él valahol egy nő vagy egy férfi, aki az igazi, s akit csak meg kell találni. De aki szerencsés, élete során találkozhat két-három olyan emberrel, akiből lehetne “igazi”. De ehhez nagyon sok türelem, lemondás, megértés, háttérben maradás szükséges, ám végül kialakulhat egy olyan viszony, melyben a másik már nélkülözhetetlenül belecsiszolódott, vagyis igazivá vált.
A szerelem lopakodó gyilkosa a lustaság. Amikor a megszerzett boldogság biztonsága elkezdi rongálni a hétköznapokat. Amikor már lusták vagyunk udvarolni, csábítani, kívánatossá tenni magunkat – a mosakodást, a fogmosást, a fésülködést, a kölni használatát és a vonzó ruhát, pizsamát is beleértve. Minek? Hiszen már a miénk. Csakhogy ezzel kondul meg a halálharang egy férfi-női kapcsolat felett. Mert a szívünkbe kellene felírni csupa nagybetűvel: AZ EMBER NEM TULAJDON!
A féltékenység önértékelési zavart bizonyít, de semmi esetre sem szeretetet vagy szerelmet.
Az élet tiszteletével kezdődik a sokat és üres frázisként emlegetett igazi szeretet. A családi szeretet is. S ennek alapja az öröm, hogy a másik a világon van, és hogy találkozhattunk. S ennek az érzésnek a másik alapja az öröm, hogy én is a világon vagyok, engem is lehet szeretni, s hogy a találkozásunk erről is szól. Semmiféle gyűlölet, önutálat nem fér bele a szeretetbe. A mérgelődés, a harag, a féltés, az aggódás bőven belefér, de a gyűlölködő elutasítás nem.
A lényeg az, hogy a rabszolga-társadalom ma is virágzik. S a rabszolgaság legmegalázóbb módja az érzelmi bilincsek hordása, s ezen belül a féltékenység.
Az embernek általában nem jobb-e mást simogatni, mint saját magát, s a másiknak is talán jobban esik, ha egy szeretett lény simogatja. Ennek az okát nem is olyan egyszerű megfejteni. Mert a lényeg nem az érintésben van, hanem a szándékban, az érzelemben, ami a kezet vezeti.
Manapság nem az érzelmek és a szexuális örömök kölcsönös adása és a kapása a lényeg, hanem mennyiségi komplexusban szenvednek az emberek, főként a férfiak. Annyi változat van a férfi-női kapcsolatra, és ma mindegyiket úgy hívják, hogy szerelem. Ez nem igaz, a szerelem sokkal ritkább és mélyebb jelenség, és borzasztó nagy ajándéka az életnek.
Festegeti az ember a szerelmeit, például, hogy milyen nagyszerűek, aztán mégis adysan végződik a dolog, és azt kérdezi: én téged szerettelek? Frászt, saját díszeimet raktam rád, és beleszerettem a saját díszeimbe.
Ha én azt mondom valakinek, hogy SZERETLEK, nagyon SZERETLEK, ezt én nem tudhatom. Én ebben nem vagyok kompetens, a saját érzelmeim megítélésében. Ezt a másik tudja, ő tudja, hogy ez igaz vagy nem. Mert, ha könnyebb velem az élete, ha szabadabban él, ha jobban eltudja viselni az élet terheit, akkor SZERETEM.
Ennek a gondolat menetnek a folytatását a Milyen a valódi szeretet? cikkben olvashatod.