Nagy László: Dióverés
A néphagyomány szerint szeptember 8-án, Kisboldogasszony napján kezdődik a dióverés. Fogadd szeretettel Nagy László: Dióverés című, napjainkban igen aktuális költeményét, az egyik legegészségesebb őszi gyümölcsről, a sokoldalúan használható dióról.
Nagy László: Dióverés
Elsuhogott az a füttyös
sárgarigó délre.
Sárgul az árva diófa
zöld terebélye.
Levelek lengnek, akár a
színarany rigó-szárnyak,
elszállnak ők is a szélben
puszta határnak.
Áll a diófa, és érett
kincsei válnak tőle:
szellő ha bántja az ágat,
buknak a földre.
Szaporább kopogás, csörgés
támad, ha jön az ember,
s bottal az ágak bogára
boldogan ráver.
Földre, fejekre, kosárba
kopog a dió-zápor,
burkos dióra a gyermek
kővel kopácsol.
Már, mintha álmodnék, hallom
zaját a jó örömnek,
darálók forognak, diós
mozsarak döngnek.
Fagyban és nagy havazásban
meg kell maradnunk jónak
s tisztának is, hogy örüljünk
csörgő diónak.
Majd csorgó hó levén ring a
picike dió-csónak,
s lomb zöldül újra a füttyös
sárgarigónak.
További olvasnivalók a dióról
A dió az egyik legegészségesebb gyümölcsünk, fája tekintélyt parancsoló méretűre nő. Szokás azt mondani, hogy a diófát az unkáknak ültetjük. Van is benne igazság, hisz az ültetéstől számított 15-20 év elteltével szüreteltethetjük csak a termését. Ha teheted, ültess diófát. Böjte Csaba diófa történeténél meggyőzőbb érv nem is kell.
A lassan növő diófának a hatalmas árnyéka és finom termése mellett egyéb pozitívumai is vannak. Ha teheted, ültess diófát. Mondom, hogy miért.
