Kányádi Sándor: Ének a forrásról
Kányádi Sándor: Ének a forrásról című versét ajánlom szeretettel, amelyet a kisborosnyói forrásvédő kisiskolások kérésére írt.
Kányádi Sándor: Ének a forrásról
Írtam a kisborosnyói forrásvédő kisiskolások kérésére
Van egy forrás valahol egy
öreg erdő sátorában,
valamikor a korsómmal
vízért én is odajártam.
Ott tanyáznak a rigók is,
közelében raknak fészket;
alkonyatkor odajárnak
szarvasok és szomjas őzek.
Láttam belőle kortyolni
nyári napot, teleholdat,
csillaghullás idején a
csillagok mind belehullnak.
Jóbarátom ez a forrás,
biztatott, s én hittem hittem:
sikerül az aratóknak
egy csillagaot kimerítnem.
Kárpótlásul a csillagért
azoknak, kik várva várnak,
megtanított jég alatt is,
pengetni a citerámat.
További versek Kányádi Sándortól
Kányádi Sándor: Feketerigó című versét ajánlom szeretettel. Kányádi Sándor (Nagygalambfalva, 1929. május 10. – Budapest, 2018. június 20.) a Nemzet Művésze címmel kitüntetett, Kossuth-díjas erdélyi magyar költő, a Digitális Irodalmi Akadémia alapító tagja, a Magyar Művészeti Akadémia rendes tagja. Írói álneve Kónya Gábor.
Kányádi Sándor: Téli fák című versében az erdő örökzöld katonáit, a minden időjárási körülménnyel bőszen dacoló, a vadaknak menedéket nyújtó fenyőfákat dicséri.
Szeretem a megzenésített verseket. A szívhez szóló gondolatok sokkal egyszerűbben és gyorsabban célba érnek megfelelő zenei aláfestéssel. Most egy olyan verset hoztam, ami különösen közel áll hozzám. Kányádi Sándor: A Két nyárfa című verse megzenésítve és természeti fotókkal kiegészítve mindig megragad és a szívembe mar.
