József Attila: Tél

József Attila: Tél

Valami nagy-nagy tüzet kéne rakni,
Hogy melegednének az emberek.

Ráhányni mindent, ami antik, ócska,
Csorbát, töröttet s ami új, meg ép,
Gyermekjátékot, – ó, boldog fogócska! –
S rászórni szórva mindent, ami szép.

Dalolna forró láng az égig róla
S kezén fogná mindenki földiét.

Valami nagy-nagy tüzet kéne rakni,
Hisz zúzmarás a város, a berek…
Fagyos kamrák kilincsét fölszaggatni
És rakni, adjon sok-sok meleget.

Azt a tüzet, ó jaj, meg kéne rakni,
Hogy fölengednének az emberek!

1922. november 12.

Nézd meg ezeket is!

You may also like...

2 hozzászólás

  1. Bogdán Zsóka szerint:

    Kedves Jucó!
    Ismét elragadott a vízkereszt, a sok csodás virágokról, József Attila versén át az írásod. Nagyon örültem, hogy az amarillisz-el is részletesen foglalkoztál, ugyanis nekem is van, de a locsolásával mindig gondba voltam.
    Köszönöm szépen, hogy olvastalak.
    Szeretettel:
    Zsóka

    • Nagy Jucó szerint:

      Kedves Zsóka!
      Örülök, hogy segítségedre lehettem. Sok sikert kívánok az amarilliszhez.
      A dicsérő szavaidra pedig igyekszem rászolgálni.
      Minden jót kívánok szeretettel: Jucó

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük