József Attila: Tél
József Attila: Tél
Valami nagy-nagy tüzet kéne rakni,
Hogy melegednének az emberek.
Ráhányni mindent, ami antik, ócska,
Csorbát, töröttet s ami új, meg ép,
Gyermekjátékot, – ó, boldog fogócska! –
S rászórni szórva mindent, ami szép.
Dalolna forró láng az égig róla
S kezén fogná mindenki földiét.
Valami nagy-nagy tüzet kéne rakni,
Hisz zúzmarás a város, a berek…
Fagyos kamrák kilincsét fölszaggatni
És rakni, adjon sok-sok meleget.
Azt a tüzet, ó jaj, meg kéne rakni,
Hogy fölengednének az emberek!
1922. november 12.
Kedves Jucó!
Ismét elragadott a vízkereszt, a sok csodás virágokról, József Attila versén át az írásod. Nagyon örültem, hogy az amarillisz-el is részletesen foglalkoztál, ugyanis nekem is van, de a locsolásával mindig gondba voltam.
Köszönöm szépen, hogy olvastalak.
Szeretettel:
Zsóka
Kedves Zsóka!
Örülök, hogy segítségedre lehettem. Sok sikert kívánok az amarilliszhez.
A dicsérő szavaidra pedig igyekszem rászolgálni.
Minden jót kívánok szeretettel: Jucó