Czigány György: Hirtelen csokor

Czigány György: Hirtelen csokor című versét ajánlom szeretettel. Czigány György Erkel Ferenc-, Liszt Ferenc- és József Attila-díjas magyar író, költő, újságíró, szerkesztő, zenei rendező, műsorvezető, érdemes művész.

Czigány György: Hirtelen csokor

fűszagú csöndbe takarózva
ibolya lesi ébred-e a rózsa
egy árvácska vakon tekintget
csupa fehéret hord lány-hálóinget
éjszakai mákvirág tábor
és mímel lepkerajt e mámor
sziromszoknya mintáin ékezet
díszei közt krizantém nézeget
józan és magányos maga az ének
körül a gombvirágok nevetgélnek
pillantása árnyas lila
titkaival csábít petúnia
méz bódulatból szegfű ébred
hajnalka nyújtja félszeg
kelyhét hajnali égnek
mikorra minden göröngy forró
áll mezítlen a napraforgó
merev muskátli a semmibe bámul
pilla mennyországon futóbab ámul
a katángkóró föl se néz az égre
csak tétlen ácsorog kiváncsi kékje
mert hazája ez útszél tája
itt érinti egy lány bokája

Wass Albert: Őszi csokor

A bükköserdő templomában jártam,
nagyon fehéren jött a dér-varázs,
s a dértől könnyes lett a messzeség,
és vér-cifrázott lett a hervadás.

Nem volt virág. S mert nem akartam hozzád
virágtalan kezekkel visszatérni:
letéptem egy vén bükkfa sárga lombját,
néhány dérlepte, őszi levelet,
s a hervadt csokrot elhoztam neked.

Őrizd meg jól, s ha egyszer, nemsokára,
fátyol borul a bükkök templomára,
s a nagy Temetés halkan átosont:
hallgasd meg kis meséit kedvesem,
s elmúlt nyarunkat vissza-álmodod.