Jó az öreg a háznál – tanmese az új és öreg edényről
Gyakran megfeledkezünk a régi közmondásunkról: Jó az öreg a háznál. Hajlamosak vagyunk régi megunt tárgyainkat kidobni, hogy újabb, trendibb darabra cseréljük. Meghibásodott eszközeinket nem próbáljuk meg kijavítani, esetleg új funkciót találva nekik úrahasznosítani. Könnyűszerrel megvállunk tőlük, pedig ahogy az indiai tanmese is mutatja, a régi tárgyakban is meglehet találni a jót, az értéket.
Jó az öreg a háznál – tanmese az új és öreg edényről
Egy indiai legenda szerint, egy férfi minden nap a falu szélére járt vizért, egy új és egy régi edénnyel. Az öreg edény már meg volt repedve, csorgott a víz belőle és a hazafelé úton a fele kifolyt. Két éven keresztül minden nap ugyanazt az utat tette meg a férfi. Az új edény büszke volt a teljesítményére és tudatában volt annak, hogy teljes mértékben megfelelt arra, amire készítették. Míg az öreg edény majd meghalt szégyenében, hogy a feladatát nem tudta tökéletesen ellátni. Még akkor is, ha tudta, hogy a repedések a hosszú évek hűséges munkájának a következményei voltak. Úgy szégyelte magát, hogy egy nap amint a kútnál pihentek így szólt a férfihez:
– Sajnálom, hogy minden alkalommal csak félig telt edénnyel érsz haza, igy csak félig tudom a szomjadat oltani.
A férfi elmosolyodott és azt mondta:
– Nézz jól körül a hazafelé úton! Így is tett az edény és látta, hogy az ő oldalán az árok széle sokkal zöldebb volt.
– Látod, hogy a te oldalad sokkal szebb – mondta a férfi.
– Mindig is tudtam, hogy repedések vannak rajtad és igy kihasználtam ennek az előnyét. Virágokat, salátát és más zöldséget ültettem és te minden alkalommal megöntözted őket. Így rózsát szedhettem, hogy a házunkat szebbé tegyük, a gyerekeim salátát, káposztát, hagymát ehettek. Ha te nem olyan lennél, amilyen vagy, akkor mindez nem lenne.
Azt hiszem nem kell magyaráznom a történet tanulságát. Épp oly egyértemű, mint a boldogságról szóló indiai népmese üzenete a boldogsághoz vezető út 8 lépéséről.
