Jékely Zoltán: A méhecske meg a galamb
Jékely Zoltán: A méhecske meg a galamb című aranyos kis története az egymásra figyelés és segítés fontosságáról szól a gyerekek által is érthető és élvezhető stílusban.
Jékely Zoltán: A méhecske meg a galamb
Egyszer egy méhecske belepottyant a patakba, s mert nem tudott úszni, már-már belefulladt. Szerencsére egy vadgalamb éppen a feje fölött üldögélt a fán, s megszánta szegényt. Fogott egy falevelet, gyorsan kicsiny csónakot formált belőle, s a vízbe ejtette, éppen a méhecske elé. A méhecske sem volt rest, felkapaszkodott, szépen beleült, s a partra evickélt. Aztán a szárnyai megszáradtak, és elrepült.
Telik-múlik az idő, s egy napon a méhecske észrevesz egy vadászt, amint vallanak támasztott puskával éppen céloz felfelé. A méhecske a cél irányába keres-kutat – hát, uram teremtőm, azt a galambot látja ott a fán, az ő megmentőjét!
Egy pillanat, s a jó galamb nem élne többé.
De a méhecske nem sokat teketóriázott, hanem nyílegyenesen a vadász kezére röppent, s fullánkját úgy belenyomta, hogy a vadász menten elejtette a puskát. Hiába volt a nagy készülődés, s a nagy durranás: a golyó félre fütyült el a galambtól, s mire a vadász nagy dühösen újra töltött, már messze járt. Még szerencse, hogy a méhecske is elillant közben, mert mérgében ott taposta volna agyon!
További Jékely Zoltán költemények
Amint a fák között a nyírfa legszebb,
s színe a színek anyja: hófehér,
évszakjaim közül egyik se tetszett
úgy még nekem, ahogyan ez a tél.
