Idézetek a szeptemberről

Mai ajánlatom: idézetek a szeptemberről. Az ősz első hónapjáról olyan neves szerzők tollából hoztam verseket, gondolatokat, mint a Radnóti Miklós vagy Márai Sándor.

Idézetek a szeptemberről

Szeptember az év kilencedik hónapja. Ekkor kezdődik az ősz, az iskola. Megváltozik a táj is: sárgába és izzó pirosba ölteznek a fák. Leginkább Szent Mihály hava vagy Földanya néven ismerték régen, de Tigrisként vagy Almaszüret havaként is emlegették. Több babona is kapcsolódik hozzá, szeptember 1-je a hónap egészére jósolja meg az időjárást.

Radnóti Miklós: Szeptember

Ó hány szeptembert értem eddig ésszel!
a fák alatt sok csilla, barna ékszer:
vadgesztenyék. Mind Afrikát idézik,
a perzselőt! a hűs esők előtt.
Felhőn vet ágyat már az alkonyat
s a fáradt fákra fátylas fény esőz.
Kibomló konttyal jő az édes ősz.

(1940. július 15.)

Márai Sándor: Óvatosan szétnyitom ezt a szeptembert…

Óvatosan szétnyitom ezt a szeptembert, s találok benne ökörnyálat, színházi bemutatókat, pletykát, sűrű, édes, mézízű napsütést, dáliákat, melyek, szikráznak és villognak rőt, vörös, zöld és sárga színekkel, mint a rakéták és forgó napok egy népünnepélyen, egy kevés bölcsességet, hogy mindennek valami értelme is van, csodálkozást, hogy miért volt hát az egész, ha ez a vége, csengő szőlőt, kristályszínű körtét, a délutánok nemes fénytörését, az erdő rozsdáját és a ködöt, mely este hat felé mindet befed. Mindez meglep és meghat, mint egy szeretetcsomag.

Kormos István: Szeptember

Gyászol három hangyaboly,
cincognak a tücskök,
kék ködnek nézik az eget,
zöld ködnek a füstöt.
Szaladnak a füvekhez,
elszáll a fű délre,
kukoricazászlón lobog
üszök feketéje.
Boglyaszállás felrepül,
a fák messze úsznak,
tücsökcirr ördögszekéren
panaszol az útnak.
Megadják mind magukat,
sárgöröngyre ülnek,
sírnak, rínak, s kis öklükkel
gyöngykönnyet törülnek.