Borsy Laura: Téli kép és Óda a kertemhez

Közel egy éve már mutattam egy olvasó verset, amikor is Fábián Szabó Ilona A tavasz üzenetét hozta el nekünk. Ezúttal nem csak egy olvasói verset hoztam, hanem két festményt is és pluszban mégegy verset is. Fogadd szeretettel Borsy Laura alkotásait!

A művésznő az alábbi szavakkal ajánlotta verseit és festményeit: „Verseimet Borsy Laura néven írom, 48 db van. Készülök kiadni és van köztük nem egy ami a kertről, virágokról szól. Több helyen szavaltam már közönség előtt belőlük és igen nagy siker volt. Említeném itt a Keresztény Alkotók Egyesületét, a Dalszínházat, a „Hold Udvart”, Szigethy Irodalmi és Művész kör, meg még pár hely, aminek neve nem jut most eszembe.

Festek is és 30 közös tárlaton zsűrizték képeimet és egy egyéni kiállításom is volt a RÉT Galériában még 2005. március 11-én. Itt csatolok levelemhez két festményem is. Ha gondolod ezeket is megoszthatod leveledben. Köszönöm szépen,ha megteszed.

Festményeimet a most használt nevemen írom alá, ezen a néven ismernek ,a Nedescu Rozália-Laura, ezutóbbi a Laura a művésznevem, amit még a színházban kaptam és azóta sem tudok megválni tőle.”

Borsy Laura: Téli kép

Ahol Te most jársz, ott én nem vagyok
Csak nagy ritkán álmomban kezem fogod.
S halkan szólsz hozzám, kimérten, ridegen,
Ettől oly szomorú, fénytelen a reggelem.

Zúzmarás téli táj, szürke ég, ez köszönt,
Kitárom ablakom, szél süvÍt dermesztőn,
Megfagyott falevél, jégcsap az ereszen,
Szívemben régi nyár emléke eleven.

Ha Terád gondolok, nem érzem a telet,
Szürkület megszépül s felhőkből nap dereng,
Jégvirág függönyön szikrázik derűsen,
Elhiszem melegít, valóban neigen.

A fenyőfán kismadár csicsereg kedvesen,
Holló most elröpül előtte sebesen.
Szárnyával nagyot csap, ágról hó zúdul,
Kismadár megijed s elröpül szótlanul.

Ismét csendes a táj
Szél elállt, hull a hó,
Szikrázik fényesen,
A fehér takaró.

Borsy Laura: Óda a kertemhez

Lélekben kész vagyok köszönteni a tavaszt,
Bár látom a tél úgy döntött, még marad
Éjjel a fagy, reggel a szél arat,
Száraz falevelet hord az ablak alatt.

Itt bent szinte télikert, sok növény s virág
Párás az ablak, mely párkányán kint, madár,
Almát csipeget, hozzám be nézeget,
Mintha érezné, hogy rá figyelek.

A diófán két mókus versennyez,
Ki ér előbb a csúcsra, a játék erre megy.
Csak a kis bagoly, komoran üldögél,
Azon a faágon hol eledel gömb várta őt

Kedves hely kiskertem, mindig is szerettem,
Tervezem mi lesz még amivel ültessem.
S mivel még szépítsem, díszítsem, ünneplőn
Mint vendéget váró, lelket felvidít.

Gratulálok Laurának a versekhez és a festményekhez! Köszönöm, hogy megosztotta velünk és további sok sikert kívánok munkásságához!