Petőfi Sándor: Egy estém otthon
Petőfi Sándor: Az Egy estém otthon című versében a szülői házban töltött este történetetét meséli el, rávilágítva az apjához és az anyjához fűződő kapcsolatára.
Petőfi Sándor: Egy estém otthon
Borozgatánk apámmal;
Ivott a jó öreg,
S a kedvemért ez egyszer –
Az isten áldja meg!
Soká nem voltam otthon,
Oly rég nem láta már,
Úgy megvénült azóta –
Hja, az idő lejár.
Beszéltünk erről, arról,
Amint nyelvünkre jött;
Még a szinészetről is
Sok más egyéb között.
Szemében „mesterségem”
Most is nagy szálka még;
Előitéletét az
Évek nem szünteték.
„No csak hitvány egy élet
Az a komédia!”
Fülemnek ily dicsérést
Kellett hallgatnia.
„Tudom, sokat koplaltál,
Mutatja is szined.
Szeretném látni egyszer,
Mint hánysz bukfenceket.”
Én műértő beszédit
Mosolygva hallgatám;
De ő makacs fej! föl nem
Világosíthatám.
Továbbá elszavaltam
Egy bordalom neki;
S nagyon, nagyon örültem,
Hogy megnevetteti.
De ő nem tartja nagyra,
Hogy költő-fia van;
Előtte minden ilyes
Dolog haszontalan.
Nem is lehet csodálni!
Csak húsvágáshoz ért;
Nem sok hajszála hullt ki
A tudományokért.
Utóbb, midőn a bornak
Edénye kiürűlt,
Én írogatni kezdtem,
Ő meg nyugonni dűlt.
De ekkor száz kérdéssel
Állott elő anyám;
Felelnem kelle – hát az
Irást abban hagyám.
És vége-hossza nem lett
Kérdezgetésinek;
De nekem e kérdések
Olyan jól estenek,
Mert mindenik tükör volt,
Ahonnan láthatám:
Hogy a földön nekem van
Legszeretőbb anyám!
(Dunavecse, 1844. április.)
További versek Petőfi Sándortól
Talán nem is létezik olyan magyar ember, aki ne ismerné Petőfi Sándor: Anyám tyúkja című versét. A népies költemény, az egyik legismertebb magyar vers, már az általános iskolákban tanítják. Időnként nem árt azonban felidézni, hogy valóban jól tudjuk-e minden versszakát.
Petőfi Sándor: A virágnak megtiltani nem lehet című verse csak átvitt értelemben szól a tavasz szépségéről. Valójában egy szerelmes férfi vallomása és évődése: bevallja-e imádott hölgyének a szerelmét és vajon viszonzásra talál-e az érzelem.
