Szabó Lőrinc: A rét meghal
Szabó Lőrinc: A rét meghal című gyönyörű versét ajánlom olvasásra.
Szabó Lőrinc: A rét meghal
Szöcske, ökörnyál, réti muzsika.
Bizsereg a nap arany illata.
Mindegy, ki vagy, felnőtt-e vagy gyerek.
Valami épít, észre se veszed.
Ásitasz, nyujtózol, unatkozol.
Ég s föld lassan mégis megostromol.
Fáradt vagy; ráérsz; ez a fő; pihensz.
Egy tücskön, hangyán talán elmerengsz.
Aztán szétnézel: az ismert világ!
S húnyt szemed már az eget zárja rád.
Vízmoraj, kolomp: csengő vonalak.
Szálló lepke rajzol új hangokat.
Bőröd ízlel, látni kezd, hallani.
Egész testedet felhő emeli.
Egy dallam visz, de keresztezi száz.
Benne zümmög a tegnapi darázs!…
Emléked van, s nem sejti maga sem.
A rét meghal. – De te tudod, milyen!
További Szabó Lőrinc versek
Szabó Lőrinc, teljes nevén Szabó Lőrinc József (Miskolc, 1900. március 31. – Budapest, Józsefváros, 1957. október 3.) Kossuth- és József Attila-díjas költő, műfordító, a modern magyar líra egyik nagy alakja.
Szabó Lőrinc: Falusi hangverseny című verse aranyos kis gyermekvers, ami a házi állatokat veszi sorba „víg zenéjüket” felvonultatva.
Jó reggelt, gyönyörű vasárnap, jó reggelt, gyönyörű világ! – ezek Szabó Lőrinc: Vasárnap című versének befejező szavai. Annak ellenére, hogy lelőttem a poént, érdemes elolvasni az elejétől a végéig!
Szabó Lőrinc: Nyitnikék című verse az egyik legismertebb és legkedveltebb tavaszi gyermekvers.