Füle Lajos: Fényjáték
Füle Lajos: Fényjáték című versét ajánlom szeretettel a nyár sárga szépségéról, a napraforgóról.
Füle Lajos: Fényjáték
A napraforgók nem egymásra néznek,
egész valójuk feltárják a fénynek,
mert fényre vágynak és a fényből élnek.
Nem a virág, a fény tehát a lényeg,
a napraforgók nem egymásra néznek.
De jó, hogy tőlük tanulni lehet még!
Elnézem őket, én is így szeretnék…
A napraforgó, latinul Helianthus annuus, a fészkesek családjába (Asteraceae) tartozik, Közép és Észak-Amerikában őshonos egynyári növény. Az indiánok is használták olajokban gazdag magvait táplálkozási célra.
A napraforgó nem csak a sárgán virágzó virágzata miatt kapta a nevét, hanem közismert tulajdonsága miatt is, miszerint a virágait mindig a nap felé fordítja. A napraforgó szimbólumrendszere is szorosan kapcsolódik a naphoz. Többek között megbízhatatlanságot és előkelőséget is jelképez.
A pipacs és a repce földek csodáját nyár közepére a napraforgó sárgán bólogató virágfejei váltják az utak mentén. Nemcsak a neve, hanem a napraforgó szimbólumrendszere is szorosan kapcsolódik a naphoz. Többek között megbízhatatlanságot és előkelőséget is jelképez.
Kosztolányi Dezső: Napraforgó
A napraforgó, mint az őrült
röpül a pusztán egymaga,
a tébolyító napsugárban
kibomlik csenevész haja.
Bolond lotyó – fejére kapja
a sárga szoknyáját s szalad,
szerelmese volt már a kóró,
a pipacs és az iszalag,
elhagyta mind, most sír magában,
rí és a szörnyű napra néz,
a napra, úri kedvesére,
ki részeg, s izzik, mint a réz.
Aztán eszelősen, bután
rohan a gyorsvonat után.
