Semmelweis-nap, a magyar egészségügy napja – július 1
1992 óta július 1 a magyar egészségügy napja, más néven Semmelweis-nap vagy Semmelweis Ignác-nap. 1818-ban ezen a napon született Semmelweis Ignác magyar orvos, az „anyák megmentője”, aki kiemelkedő szerepet játszott a gyermekágyi láz leküzdésében. Ezen a napon szakmai elismeréseket adnak át az egészségügyben és ünnepi megemlékezéseket tartanak az egész ország területén.
Semmelweis-nap, a magyar egészségügy napja – július 1
1992 márciusában az országgyűlés XXIII. törvénye mondta ki a Semmelweis-nap évenkénti megrendezését. Szintén ekkor nyílvánították július 1-t a köztisztviselők és kormánytisztviselők napjává is. Ezen az emléknapon szakmai elismeréseket adnak át az egészségügyben és ünnepi megemlékezéseket tartanak. Az ünnepnap környékén adományozzák többek között a Semmelweis Egyetem Kopp Mária-médiadíját, a Professor Emerita és Emeritus címeit, valamint ekkor nevezik ki az intézmény tisztségviselőit is.
2011 óta a Semmeweis-nap egyben munkaszüneti nap is az egészségügyben. Réthelyi Miklós, Magyarország nemzetierőforrás-minisztere törvénymódosító javaslatot nyújtott be az Országgyűléshez, amelyben a Semmelweis-nap munkaszüneti nappá nyilvánítását kérte. Az indoklásban ez szerepelt: „az egészségügyi dolgozók által végzett munka elismerését, presztízsének emelését szolgálja”.
Semmelweis Ignác Fülöp Budán született 1818. július 1-én. 1844-ben Bécsben kapta meg orvosdoktori diplomáját. Bécsi szüléteszi klinikán kezdett el dolgozni. Amikor barátja, kollégája Jacob Kolletschka boncolás okozta vérmérgezésben hunyt, felismerte, hogy az a betegség, amely barátja halálát okozta és az, amelyet gyermekágyi láz néven ismertek, azonosak. Már Bécsben, majd 1851-től a pesti Szent Rókus Kórház szülészeti osztályának főorvosaként kimutatta az aszeptikus (fertőzést megelőző) eljárások előnyeit a szülészetben és a sebészetben.
Megfigyelte, hogy a klórvizes kézmosás megszünteti a boncolás utáni hullaszagot. A klóros víz a kézre tapadt baktériumokat is elölte és a klórmész a gyermekágyi lázat meg tudta előzni. Ragaszkodott a kórtermek rendszeres takarításához, szellőztetéséhez, napoztatásához és a gyakori ágyhuzatcseréhez.
Módszerének elterjesztése érdekében szélmalomharcot vívott az akkori orvostársadalom tekintélyes képviselőivel. A fertőtlenítős kézmosás csak a kórokozók felfedezésével nyert bizonyítást.
Utolsó éveit a Bécs melletti Döbling elmegyógyintézetében töltötte, aminek pár évvel előtte Széchenyi István is a lakója volt. Elmegyógyintézetbe utalásáról feleségének panaszait követően háromtagú konzílium döntött, akik „lehetőséget láttak orvosi indokkal történő eltávolítására”. 1865. augusztus 13-én halt meg Döblingben.
2013-ban az UNESCO Nemzetközi Tanácsadó Bizottsága A világ emlékezete program részének nyilvánította Semmelweis Ignác gyermekágyi lázzal kapcsolatos felfedezéseit, és azok dokumentumait.
