Ősi magyar áldás
Igazán szerettétek a válogatott ősi áldásokat, amelyeket a múltkor hoztam. Volt közöttük ősi magyar áldás is, most ebből hoztam egy újabbat.
Ősi magyar áldás
Áldott legyen a szív, mely hordozott,
És áldott legyen a kéz, mely felnevelt
Legyen áldott eddigi utad,
És áldott legyen egész életed.
Legyen áldott Benned a Fény,
Hogy másoknak is fénye lehess.
Legyen áldott a Nap sugara,
És melegítse fel szívedet,
Hogy lehess meleget adó forrás
A szeretetedre szomjasoknak,
És legyen áldott támasz karod
A segítségre szorulóknak.
Legyen áldott gyógyír szavad,
Minden hozzád fordulónak
Legyen áldást hozó kezed
Azoknak, kik érte nyúlnak.
Áldott legyen a mosolyod,
Légy vigasz a szenvedőknek.
Légy te áldott találkozás
Minden téged keresőnek.
Legyen áldott immár
Minden hibád, bűnöd, vétked.
Hiszen aki megbocsátja,
Végtelenül szeret téged.
Őrizzen hát ez az áldás
fájdalomban, szenvedésben.
Örömödben, bánatodban,
bűnök közti kísértésben.
Őrizze meg tisztaságod,
Őrizze meg kedvességed.
Őrizzen meg Önmagadnak,
és a Téged szeretőknek.
További hasonló olvasnivalók
„Az áldás (latin: benedictio) a boldogságot, jólétet, gyarapodást előidéző cselekmény vagy a rossztól való védelem biztosítása; az isteni kegyelem kívánása valamely tárgyra vagy személyre. Az átok ellentéte. Történhet szavakkal és gesztusokkal is.
Katolikus egyházi értelmezés szerint az az ima, mellyel a püspök vagy pap az egyház nevében kéri Isten kegyelmét a megáldott személyre, élőlényre vagy tárgyra. Az áldás lehet kérő és szentelő, mely utóbbit rendszerint csak püspökök adják. Külső jele a kézzel való keresztvetés. Különleges alakja a pápai áldás, melyet a pápa személyesen vagy megbízottja által ad egyes ünnepélyesebb alkalmakkor.” – olvasható a wikipédiában.
Ősi áldás válogatás a mai ajánlatom, azaz jókívánságokat hoztam a mindennapokhoz. Az áldás nem más, mint a jót előidéző szó és gesztus, az átok ellentéte.
