Lackfi János: A gondoskodó

Egy kortárs költőnk, Lackfi János: A gondoskodó című versét ajánlom szeretettel.

Lackfi János: A gondoskodó

Áfonya néni valódi dzsungelharcos,
van saját dzsungele, jó. persze, nem hord
banánszoknyát, nem jár pucéran, nincsenek
zörgő csontékszerei, sem színes ábrák
a testére tetoválva, bár ezt nem tudhatom,
sosem láttam még pucéron, nem is vágyom rá.
A függőfolyosónak az a része, ahol lakik,
tisztára be van nőve virágos meg virágtalan,
futó meg csüngő meg kúszó meg lapulevelű
meg legyezőlevelű meg cirmos meg mélyzöld
meg halványzöld növényekkel, sűrű függöny
az egész. Az indák felkapaszkodnak
az esőcsatornára, a mélyben pedig
ott rejtőzködik és szöszmötöl Áfonya néni
a mini öntözőkannájával meg a metszőollójával,
és a sok zöld élőlény lelkére beszél, pontosan
tudja, hogy van nekik, azt is megértenék,
ha bantu vagy szuahéli nyelven szólna hozzájuk,
bíztatja és korholja őket, mintha a gyerekei
lennének, tessék nőni rendesen, nem elfonnyadni
nekem, hát te merre csámborogsz, lehet ilyet?
Ő a nagy indiánfőnök, nesztelenül oson egyik
cseréptől a másikig, mindig ott bukkan fel
pisla tekintete, ahonnan nem várnánk,
és éppen ránk néz, Áfonya néni nem szól
egy szót se, még a köszöntést se viszonozza,
néz-néz, frászt lehet kapni tőle, nem szól,
csak növényekkel beszélget, tudja,
hogy emberekkel nem érdemes.
Dinnye bá, a házmester utálja hogy Áfonya
néninél minden burjánzik, ő meg hiába hurcolja
szuszogva fel és alá az udvar kövezetén azokat
a nyavalyás fikuszait, mindenhol
kornyadoznak, de Dinnye bácsi a legjobban
mégis Áfonya néni öntözőrendszerét gyűlöli,
melyet Cékla bácsi, az ezermester alkotott,
hogy a növények nehogy kiszáradjanak,
míg Áfonya néni a hivatalban dolgozik,
sajnos néha egy kis túlfolyás keletkezik,
úgyhogy az udvaron végighaladó Dinnye bácsi
öklét rázza és üvöltözik szegény növényekre,
mert a dzsungel időnként lepisili őt a magasból.