Kányádi Sándor: Ül a tél a hegy tetején
Kányádi Sándor: Ül a tél a hegy tetején című kedves versét ajánlom szeretettel.
Kányádi Sándor: Ül a tél a hegy tetején
Ül a tél a hegy tetején.
Fehér kucsma van a fején.
A hátán meg fehér suba.
Készülődik a faluba.
Tápászkodik, fölkel s jövet
fehér terveket szövöget.
Szórja, hinti, hol elhalad,
két marokkal a friss havat.
Fehéredik domb és lapály.
Olykor-olykor a tél megáll.
Gondos gazdaként széttekint,
aztán munkába fog megint.
Ahol kilátszik a vetés,
vet oda egy marokkal, és
mire a mi falunkba ér,
mögötte már minden fehér.
Egy kicsit még tipeg-topog,
befagyasztja a patakot.
Lepihen és a szürkület
csöndjében füstöt ereget.
További versek Kányádi Sándortól
Kányádi Sándor: A mindennapi kenyér című elbeszélése egy kisfiú esetéről szól a kenyérrel, de mindannyiunk számára fontos üzenetet hordoz.
Szeretem a megzenésített verseket. A szívhez szóló gondolatok sokkal egyszerűbben és gyorsabban célba érnek megfelelő zenei aláfestéssel. Most egy olyan verset hoztam, ami különösen közel áll hozzám. Kányádi Sándor: A Két nyárfa című verse megzenésítve és természeti fotókkal kiegészítve mindig megragad és a szívembe mar.
Kányádi Sándor: Ha a napnak című kedves versét ajánlom olvasásra, amivel egy borongós napon talán még az aranyló napsugarakat is előcsalogathatjuk. Egy próbát mindenképp megér, ahogy a vers olvasása is.