Kányádi Sándor: Feketerigó

Kányádi Sándor: Feketerigó című versét ajánlom szeretettel. Kányádi Sándor (Nagygalambfalva, 1929. május 10. – Budapest, 2018. június 20.) a Nemzet Művésze címmel kitüntetett, Kossuth-díjas erdélyi magyar költő, a Digitális Irodalmi Akadémia alapító tagja, a Magyar Művészeti Akadémia rendes tagja. Írói álneve Kónya Gábor.

Kányádi Sándor: Feketerigó

Ablakomban nagy a hó, halihó! –
ott sétálgat egy feketerigó.
Jár a szeme: oda néz, ide néz:
sétálgat, mint egy igazi zenész.
De most nekünk nagy a hó, halihó! –
nem fuvoláz a feketerigó.
Egyet-kettőt csitteget, csetteget,
kifizeti ennyivel a telet.

További versek Kányádi Sándortól

Kányádi Sándor: Téli fák

Elhullatta leveleit
kertek, erdők minden fája,
Szélnek, télnek vad szigorát
egyedül a fenyő állja.

Egyedül a fenyőerdő
nem hódol meg hónak, fagynak:
zöldell akkor is, ha a nap
sugarai meghervadnak.

Fölfogja a hulló havat,
a szeleket megakasztja.
Sátra alatt menedéket
lel az erdő minden vadja.

Szeretem a megzenésített verseket. A szívhez szóló gondolatok sokkal egyszerűbben és gyorsabban célba érnek megfelelő zenei aláfestéssel. Most egy olyan verset hoztam, ami különösen közel áll hozzám. Kányádi Sándor: A Két nyárfa című verse megzenésítve és természeti fotókkal kiegészítve mindig megragad és a szívembe mar.

Kányádi Sándor: Két nyárfa videó

Szemerkél az őszi eső,
szomorkodik a diófa,
nem búsulna, ha a nyári
viselete most megvolna.

A vers folytatása a képre kattintva olvasható.

Kányádi Sándor: Szemerkél az őszi eső