Jékely Zoltán: Nyírfa
Jékely Zoltán: Nyírfa című versét ajánlom szeretettel. Jékely Zoltán (Nagyenyed, 1913. április 24. – Budapest, 1982. március 20.) magyar író, költő, műfordító, könyvtáros, Áprily Lajos fia.
Jékely Zoltán: Nyírfa
Amint a fák között a nyírfa legszebb,
s színe a színek anyja: hófehér,
évszakjaim közül egyik se tetszett
úgy még nekem, ahogyan ez a tél.
S most úgy tűnik: múltam, e hosszú tegnap,
nagy téli nap volt s véget sosem ér;
a nyár csupán két-három szép meleg nap,
a tavasz átsuhamló déli szél…
További versek fákról
Kosztolányi Dezső: Fák beszéde című költeményében többek között a nyírfáról is ír.
NYIRFA.
– Héjam fehér, mint a papir.
Megbabonázza azt, ki ir
És hogyha elrontott a hir,
Nevem álmodba visszasir,
Izen neked a nyir…
A fák rengeteg hasznot termelnek, jótékony hatással bírnak, rengeteg dologra képesek. Csupán egy valamira nem. Nem képesek megvédeni magukat. Nincs sem ellenszerük, sem fegyverük az emberi brutalitás ellen. Reményeim szerint azok a tények és idézetek a fákról, amelyeket ma hoztam néhány embertársunkat elgondolkodásra késztetnek. Mert mi vagyunk felelőlesek a fákért, a jövőnkénkért, a jövő nemzedékért, az egész földért. Nekünk kell megvédeni a fákat.
Kányádi Sándor: Téli fák című versében az erdő örökzöld katonáit, a minden időjárási körülménnyel bőszen dacoló, a vadaknak menedéket nyújtó fenyőfákat dicséri.
