Légyölő galócák élete és pusztulása – videó
A légyölő galóca színes kalapjával az egyik legismertebb gombafajta. A savanyú talajú talajt kedveli. Leginkább Vas és Zala megye hegyvidéki területein, nyíresekben, fenyvesekben és lomberdőkben fordul elő. Mérgező, ezért nem fogyasztható.
A légyölő galóca (Amanita muscaria) a galócafélék családjába tartozó gombafaj. Jellegzetes külseje miatt az egyik legismertebb gombafaj.
A piros vagy narancsszínű kalapot viselő légyölő galóca nem tévesztendő össze a gyilkos galócával. Mérgező hatása nem olyan drasztikus, mint a gyilkos galócáé, halált ritkán okoz, nem károsítja a májat, de mérgezési tünetei miatt fogyasztása tilos.
A júliustól októberig előbújó gombákban található mérgek az idegrendszerre hatnak, a tünetek 1/2 – 3 óra múlva jelentkeznek. Félálomszerű, részeg állapot, hallucinációk, álmosság, szédülés, gyomor- és bélpanaszok, nyáladzás, izzadás és könnyezés is előfordulhat a fogyasztása után.
A legyekre viszont halálos a mérge, a nevét is innen kapta. Nagyanyáink a gombát papírra kenték és így védekeztek a legyek ellen.
Szibériában hallucinogén hatásai miatt tudatmódosító szerként, vallási célból fogyasztották.
A légyölő galóca toxinjai, az iboténsav, a muszkarin és a muszcimol az idegrendszerre hatnak: a hányinger, álmosság, verejtékezés, nyálzás, a vérnyomás leesése mellett hallucinációkat, eufóriát is képesek okozni.
A mérgezés, különösen orvosi kezelés mellett nagyon ritkán halálos. Forrázással a méreganyagok eltávolíthatók, ezután a gomba elvileg ehető.
Légyölő galócák élete és pusztulása – videó
Csodálatos a természet! Nem de?
