Vörös Judit: Márton nap
Vörös Judit: Márton nap című versében arra buzdít, hogy kövessük a november 11-i Márton-nap hagyományait, szokásait és együnk lúd húst is bőven, és búcsúztassuk evéssel-ivással a gazdaév végét.
Vörös Judit: Márton nap
Múlik az ősz, szép csendesen,
Márton napja közeleg,
elfogynak a kerti munkák,
napsugár is didereg.
Szőlő leve borrá érett,
csordulhat a pohárba,
itt az idő kóstolásra,
csak ne vigyük túlzásba!
Kislibák is nagyra nőttek,
megértek a vágásra,
pecsenyeként kerülnek fel
háziasszony táljára.
Ha nem akarsz egész évben
korgó hassal koplalni,
tömött lúdnak finom húsát
bizony meg kell kóstolni.
Ünnepeljük meg a termést
evéssel és ivással,
búcsúztassunk gazdaévet
Márton-napi vígsággal!
Márton-nap hagyományai, szokásai
„Aki Márton-napon libát nem eszik, egész évben éhezik.”- tartja a mondás. Annak idején libák árulták el a mai Szombathelyen született, később szentté avatott Márton rejtekhelyét, ezért kerül az asztalra ezen a napon a libasüllt. De azért is, mert a liba volt régen a földesurak járandósága is, amit ilyenkor hajtottak be.
A régiek hite szerint ezen a napon bőséggel kell enni, inni, mert ezzel egészséget szív magába az ember. Az ünnepség fényét pedig csak emeli, hogy ekkorra megforrt az újbor és először lehet belekóstolni a Szent Márton borának is nevezett friss italba. A libalakomán igen népszerű ilyenkor a ludaskása.
