Müller Péter idézetek a mindennapokra
Nem tudom ki hogy van vele, de nekem időnként szükségem van arra, hogy bölcs emberek gondolatait ízlelgessem. A Müller Péter idézetek különösképpen a kedvenceim. Minden során érzem, hogy őszintén, egyenesen és szívből szól. Sőt egyenesen hozzám beszél, belém lát és direktben nekem mondja gondolatait. Időnként fejbe kólint, de azonnal megszépíti a napomat.
Müller Péter idézetek
Megszületünk, s gyerekfejjel még azt hisszük, hogy itt valami mese vár, csodavilág – aztán rájövünk, hogy az egész csak pocsék, fárasztó realitás. Ha valaki nem a „szív szemével” néz, nem csak a párját, egész életét megunja.
Az imádságnak nincs „tudományos” értelme. De ez a tudomány szegénysége, nem az imáé. Az igazán nagy tudósok jól ismerik az ima jelentőségét.
Aki szeret, annak fickándozik a szíve. Annak élete színes, és süt a napja. Aki nem szeret, olyan tájakon jár, ahol nem süt a nap.
Aki a magáét mondja: egyedül van. Olyan világban él, ahol senkinek sincs köze hozzá.
Ennél pontosabban nem lehet elmondani azt a helyzetet, amelyben élünk, s amit úgy is nevezhetünk: a szeretetlenség világa. Aki csak mondja a magáét, annak nincs szüksége barátra, testvérre, feleségre. Csak közönség kell neki.
A másik fajta beszélgetés az, amikor valaki társat keres. Ez nagyon ritka.”
Ha szerelmes vagy valakibe, olyasmit látsz benne, amit mások nem látnak. És te sem fogod majd, attól a másodperctől kezdve, amikor megszűnik a szerelmed. Visszaszürkül, visszacsúnyul, jelentéktelenné válik.
Az igazság kibírja a kételyt – sőt fölfedezése igényli is. Vakhit csak olyasmihez kell – de ahhoz nagyon-, ami nem igaz.
Inkább csalódok, ha kell naponta százszor is, minthogy állandóan bizalmatlan legyek mindenkivel, és az életet pokolnak tartsam, amelyben szörnyetegek élnek… Szeretek élni! És inkább legyen az életem örömteli, néha csalódással, mint elejétől végig boldogtalan, de csalódások nélkül.
Nem az vagyok én, akit a tükörben látok, hanem aki a tükörbe néz.
Elengedni valakit nem azt jelenti, hogy megszűnik a fájdalmad. Amíg szereted, fájni is fog a hiánya. Ez nem baj. Attól még elengedheted. Sírva búcsúzunk egymástól, s ha igazi a szereteted, ez egy jó sírás. Elválasztva lenni bárkitől is, akit szeretünk: fáj. Ha már nem fáj: nem is szeretjük. (…) Az elengedés nem azt jelenti, hogy az ember szíve kihűl. Nem azt jelenti, hogy elfelejtem örökre. Nem közönyt jelent. Az elengedés azt jelenti, hogy hagyom őt szabadon repülni, szállni, a maga útján – abban a biztos reményben, hogy visszatalál majd hozzám. De amíg nincs itt, mindig hiányzik. És fáj.
Ne aggodalmaskodj a holnap felől. Bármi jön, légy nyugodt és szilárd. Ne menj elé. Aki rosszul várakozik, nem tud örülni annak, ami van. Álmai csak annak teljesednek, aki a jelenben is megtalálja magát.
Férfi és nő között sokféle feszültség lehet, melyet meg lehet oldani a férfi, de a nő igazsága szerint is. A két ‘igazság’ nem ugyanaz, mert más szemmel nézik a világot, s a maguk módján mindkettőjüknek ‘igaza’ lehet.
A valódi szeretet szabadságból van szőve. Ez az, amit nem értünk, mert nem tudunk még igazán szeretni.
