Petőfi Sándor: A borozó

1823. január 1-én látta meg a napvilágot a talán legismertebb magyar költő, Petőfi Sándor.  Születésnapi megemlékezésként az első nyomtatásban megjelent versét hoztam, amely  az Athenaeum folyóiratban jelent meg1942-ben. Jöjjön is Petőfi Sándor: A borozó című verse!

Petőfi Sándor: A borozó

Gondüző borocska mellett

Vígan illan életem; Gondüző borocska mellett,

Sors, hatalmad nevetem.

És mit ámultok? ha mondom,

Hogy csak a bor istene,

Akit én imádok, aki

E kebelnek mindene.

És a bor vidám hevében

Füttyentek rád, zord világ!

Szívemet hol annyi kínnak

Skorpiói szaggaták.

Bor taníta húrjaimra

Csalni nyájas éneket;

Bor taníta elfeledni,

Csalfa lyányok, titeket.

Egykor majd borocska mellől

A halál ha űzni jő:

Még egy korty s nevetve dűlök

Jégöledbe, temető!

(Pápa, 1842. április.)