Óbecsei István: Szeressétek az öregeket

Óbecsei István: Szeressétek az öregeket című versét ajánlom szeretettel.

Óbecsei István: Szeressétek az öregeket

Nagyon szépen kérlek titeket,
Szeressétek az öregeket.
A reszkető kezű ősz apákat,
A hajlott hátú jó anyákat…
A ráncos és eres kezeket,
Az elszürkült sápadt szemeket…
Én nagyon kérlek titeket,
Szeressétek az öregeket.

Simogassátok meg a deres fejeket,
Csókoljátok meg a ráncos kezeket.
Öleljétek meg az öregeket,
Adjatok nekik szeretetet.
Szenvedtek ők már eleget,
A vigasztalóik ti legyetek.
Én nagyon kérlek titeket,
Szeressétek az öregeket.

Ne tegyétek őket szűk odukba,
Ne rakjátok őket otthonokba.
Hallgassátok meg a panaszukat,
Enyhítsétek meg a bánatukat.
Legyen hozzájuk szép szavatok,
Legyen számukra mosolyotok.
Én nagyon kérlek titeket,
Szeressétek az öregeket.

Ők is sokat küzdöttek értetek,
Amíg fölnevelkedtetek,
Fáradtak ők is eleget,
Hogy ti módosabbak legyetek.
Ők is elfogadtak titeket,
Mikor Isten közéjük ültetett.
Azért én kérlek titeket,
Szeressétek az öregeket.

Ha majd az örök szeretet
Elhívja őket közületek,
Ti foglaljátok el a helyüket,
Mert ti lesztek majd az öregek.
S mindazt, mit nekik tettetek,
Azt adják nektek a gyerekek.
Azért előre intelek titeket,
Szeressétek az öregeket.

És ajánlanék még egy verset.

Weöres Sándor: Öregek című gyönyörű verse több szempontból is figyelemre méltó. Mindössze 15 éves volt Weöres Sándor, amikor papírra vetette a „Kodály Zoltán mesternek” szánt sorokat. A vers eljutott a nagy zeneszerzőhöz is, aki igen elismerően nyilatkozott a fiatal költő gondolatairól, és megzenésítésével keletkezett Kodály egyik legnépszerűbb, megrázó kórusműve.