Nincs selejt – tanmese

A nincs selejt című tanmese érzékenyítésre, empátiára, elfogadásra nevel egyszerű, gyerekek számára is jól érthető és befogadható formában.

Mi az érzékenyítés?

„Érzékenyítésnek nevezhetjük mindazt a tudatos vagy tudattalan, tervezett vagy spontán befolyásolást, nevelést, mely attitűdalakító hatásával odafigyelésre, empátiára és a „normálistól”, a megszokottól való eltérés elfogadására nevel.

Így tehát az érzékenyítés bármilyen fizikai vagy szellemi károsodás, külső jegyekben tükröződő, mások számára látható eltérés (legyen az akár bőr-, vagy hajszín) vagy egy állandó, megváltoztathatatlan állapot, helyzet elfogadására nevel, valamilyen katarzis élmény által.” – olvasható a wikipédiában.

Nincs selejt

– Anya, látnod kellene az új gyereket az osztályban – mondta Évi, miközben a frissen sült csokis süteményért nyúlt.

– Miért, mi van vele? – kérdezte édesanyja.

– Olyan furcsa. Senki sem szereti – felelte a kislány.

– És miért nem? – ráncolta az anya a szemöldökét.

– Hát azért, mert annyira furcsa az öltözködése – idézte maga elé a gyermek nevetve.

– Talán neki ezek tetszenek. – vélekedett az édesanya. A lány vállat vont és így válaszolt:

– Nem csak a ruhája furcsa. Az orra is olyan tökéletlen – És a haja olyan, mint… – Eközben beleharapott a következő süteménybe, és figyelte édesanyját, aki kezdte szétválogatni az elkészült édességeket. Egyenként szemügyre vette, majd tányérokra osztotta szét.

– Mit csinálsz? – kérdezte a gyerek. Édesanyja fogta a legjobban megrakott tányért, és a szemetesvödör felé indult.

– Vannak sütemények, amelyek nem olyan jól sikerültek. Ez a selejt. Csak kidobom – válaszolt.

– Ki ne dobd! – háborodott fel Évi, mint aki alig hisz a fülének.

– De hát nem tökéletesek, kicsim. Nézd, ezek nem szépen sültek meg, ezeknek meg nem teljesen kerek a formájuk – magyarázta édesanya.

– Attól még jók! – fejezte ki határozott ellenvetését Évi.

– El kell fogadni, hogy mások mint a többi – mondta habozva, majd halkan hozzátette:

– Mint az új gyerek, igaz? – Az édesanyja egyetértően bólintott:

– Mint az új gyerek. Mint minden gyerek, minden férfi és nő. Isten mindegyiket különbözőnek teremtette, és mindannyiukat szereti. Azt akarja, hogy az Ő szeretetét sugározzuk feléjük mi is.

Azután a „selejtes” tányért lánya felé nyújtotta.

– Nincs selejt – mondta Évi, és vett egy sütit…”