Móra Ferenc: A kesztyű

Móra Ferenc: A kesztyű című aranyos meséjét ajánlom szeretettel.

Móra Ferenc: A kesztyű

Valaki az erdőben elvesztett egy hatalmas, szőrmével bélelt bőrkesztyűt. Ott feküdt a galagonyabokor aljában. Barna színe teljesenegybeolvadt a környező avar színével. A kis állatok mégis észrevették. A kesztyű meleg volt, tágas volt, kuckórakásra kiváltképpen alkalmas. Beköltöztek hát a kesztyűbe: 
a pocok a nagyujjába, 
a cinke a mutatóujjába, 
a béka a középső ujjába, 
a szarvasbogár a gyűrűsujjába 
s az öreg, rövidlátó hangya a kisujjába. 
Ha beköltöztek be is rendezkedtek. Utána munkához láttak. Mindenki a saját mesterségéhez. Hű micsoda sürgés-forgás, micsoda kalapálás, kattogás, csattogás hallatszott a kesztyűből: 
a pocok cipót talpalt, 
a cinke ruhát varrt, 
a béka órát javított, 
a szarvasbogár bútort gyalult 
s az öreg, rövidlátó hangya kötögetett. 
De egyszer csak vége szakadt a munkának. A kis állatok megéheztek. Hozzáfogtak a z ebédfőzéshez. Főtt, rotyogott az ebéd a kesztyűben: 
a nagyujjban bableves, 
a mutatóujjban mákos csík, 
a középső ujjban töltött káposzta, 
a gyűrűsujjában sonkacsülök 
s a kisujjában tejbegríz. 
Délután egy kicsit pihentek. Majd saját mulatságára mindenki muzsikált egy kicsit. Ez volt még csak az igazi zaj, ricsaj, zenebona! 
a pocok hegedült, 
a cinke zongorázott, 
a béka szájharmonikázott, 
a szarvasbogár trombitált 
s az öreg, rövidlátó hangya sírdogált. 
Estére elunták a mókát. Vacsoráztak. Egy kicsit sétáltak a patakparton. Utána a kesztyű tágas tenyerében klubnapot tartottak: 
a pocok és a béka sakkozott, 
a cinke televíziót nézett, 
a szarvasbogár újságot olvasott 
s az öreg, rövidlátó hangya énekelt és kötögetett. 
Tíz órakor elbúcsúztak egymástól. Aludni ment mindenki a kesztyű ujjaiba: 
a pocok a nagyujjába,
a cinke a mutatóujjába, 
a béka a középső ujjába, 
a szarvasbogár a gyűrűsujjába 
s az öreg, rövidlátó hangya a kisujjába.