Friedrich Hölderlin: A tavasz
Friedrich Hölderlin: A tavasz című verse mellett további neves költők szavaival csalogatom a kikeletet.
Friedrich Hölderlin: A tavasz
A messzi magasból újabb nap érkezik le,
a virradatból már fel is ébredt a reggel,
mindenkire nevet, felékesítve,
lágy örömmel telik meg a sok ember.
A jövő keblében feltárul egy új élet,
ezer virág tündököl a nagy völgyben,
boldog napok jele, a Föld már éled,
s messze száll a panasz a szép tavaszidőben.
– Eszes Boldizsár fordítása
Victor Hugo: Tavasz
Hosszabbodó napok, fény, lázak és szerelmek!
Tavasz van! Március, április ránknevethet,
május és június, hónap-barátaink!
Álmos folyók fölött jegenyék törzse ring,
oly lágyan hajlanak, mint óriási pálma;
csöndes erdők alatt madárszárny csattogása;
egy-nevetés a táj s mint zöld, víg társaság,
egymásnak verseket mondogatnak a fák.
A nap kel, homlokán szelid hajnal-füzérrel;
az este csupa vágy; s hallani olykor éjjel
az áldott ég alatt, a roppant árny felett
valami végtelen és boldog éneket.
Nemes Nagy Ágnes fordítása
Dsida Jenő: Tavasz kezdetén
Néma várás ül ma a nagy világon.
Csókos szellő rengeti vágyam árját,
És kínzott szívek panaszos beszéde
Tör ki belőlem.
Vérszopó, vad zsarnok a tél. Nem enged
Szóhoz jutni. Ámde uralma tűnik
S a tavasz kegyes keze nyújt nekem most
Írt sebeimre.
Merre jártatok, kicsi, zöld gyümölcsök,
Illatos bimbók, fakadó rügyek, mind?
Mért nem jöttetek hamarább? Mi vártunk
Egyre tirátok.
